Háry igazságai
Nézőtér
Be kell valljam, elszégyelltem magam minap a felújított Erkel Színházban, amely októberben Kodály Háry Jánosával nyitotta meg kapuit. Az előcsarnokban kiállítási tablókon mutatják be a daljáték húsz tételének zenei forrásait, a tájegységeket, településeket, ahonnan a dalok származnak. És idézik Móricz Zsigmondot: „Mi, magyarok akkor szűnünk meg magyarnak lenni, ha már nem értjük meg többé Háry János kegyes hazugságait.” Megdöbbentő, kijózanító mondat. Én eddig nem értettem. Mindig is afféle urbánus flegmasággal tekintettem a Háryra. A nagyszerű zenekari szvitet szívesen hallgattam, de ifjan sem gondoltam úgy, hogy e besorolhatatlan, „blőd és gyermeteg” műnek feltétlenül ott lenne a helye az operaszínpadokon.