A magyarországi cigány zarándokok a november 6-i, szerdai általános fogadáson találkoztak a pápával. Az esemény elején – Somorjai Ádám bencés, az államtitkárság munkatársa tolmácsolásában – Ferenc pápa megválasztása óta most először elhangzott a pápa katekézisének magyar nyelvű összefoglalója.
Kivándorlás és menekültkérdés napjainkban
Európa és a Közel-Kelet jezsuita provinciálisai október 17-én, éves római találkozójuk alkalmával személyesen, Afrika és Madagaszkár provinciálisai pedig október 24-én elektronikus úton hagyták jóvá az alábbi nyilatkozatot.
Mindannyian tanúi voltunk a mérhetetlen szenvedésnek, amely az elmúlt hetek során érte a menekülteket és családjaikat, s amely a közelmúltban történt tragikus lampedusai eseményekben csúcsosodott ki. Az elmúlt húsz év alatt sok ezer ember vesztette életét, amikor a dél-olasz kikötővároson keresztül Európába próbált eljutni. Ferenc pápa Lampedusában tett látogatása során együttérzését, felháborodását és bánatát fejezte ki a menekülteket ért események miatt.
Szentlélek-szeminárium férfiaknak
Uram, tegyél minket örömhírré a világ számára, te hitelesítsd küldetésünket cselekedeteink által – hangzott a fohász a kaposvári Szent Imre-templom búcsújának ünnepén. Varga László plébános, püspöki helynök tizenkilenc fiatalt bérmált, s e küldetési misén „bocsátotta útjára” azt az ötvenkét férfit is, akik az elmúlt két hónapban részt vettek az Élet a Lélekben szemináriumon.
– Kifelé vivő szolgálat ez, ugyanakkor mindenkinek el kell indulnia befelé is, elmélyülve kegyelmi ajándékainkban, amelyeket nem azért kaptunk, hogy feldíszített karácsonyfaként pompázzunk, hanem azért, hogy kincseinket megosszuk másokkal. Csak így növekedhetünk – hangsúlyozta homíliájában az atya, aki az oltár körül illusztrálásként elhelyezett „fegyverekről” is szólt. Mint mondta, a szemináriumot úgy kezdte, hogy e hatalmas kardot meglóbálta, s azt tanácsolta: kapják össze magukat a férfiak, legyenek bátrak, tegyenek tanúságot, s csengjenek fülükbe Jézus szavai: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak!” Ha valaki az ő nevében, az ő küldetésében tanúságot tesz, az megosztást hoz.
Nagyszülők a családban
A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet A család élteti a társadalmat címmel rendezett konferenciát október 17-én. A tanácskozás egyik előadója Csíky Zoltánné, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökségi tagja volt. A gyakorló nagymamával a nagyszülői hálózatról, a nagypapák és nagymamák családban betöltött szerepéről és a pótnagyszülői rendszer kialakításáról beszélgettem. Czakó Gábor írja, hogy gyakran összekeverjük a boldogulást a boldogsággal. Életünket tervezve komolyan választunk magunknak hivatást. De vajon ugyanilyen tudatosan készülünk szülőnek, nagyszülőnek is? Az 1998-as nagycsaládos konferencián Kopp Mária mondta a következőket: „Alapvető cél a nemzedékek közötti összefogás lehetőségének a biztosítása. Az idősekben rendkívül erős a segítőkészség. Ezzel pedig a társadalomnak élnie kellene.” Arra is felhívta a figyelmet, hogy az időskori személyiség fejlődéséhez a nagyszülőség különösen fontos.
Felkészülő
Semmi esetre sem szabad az alkoholt „problémaoldó” anyagként használni, még akkor sem, ha esetleg „a dolgok éppen rosszul mennek”. Könnyedén megtanulhatják a gyermekek, hogy mire „jó” az alkohol mint drog, ha az látják, hogy a szülők hangulatjavítóként használják. Mutassuk meg gyermekeinknek, hogy alkohol nélkül is képesek vagyunk vidámak lenni és jól érezni magunkat.
Felkészülő
Lassan belefutunk megint a télbe, a titkokat és rejtélyeket hozó decemberbe. Gyakran kérdezik ilyentájt a szülők: vajon meddig kell, meddig lehet fenntartani a mese illúzióját, mikor kell Mikulás-ügyben felvilágosítani a kicsiket. Jobb kezdetektől inkább Szent Miklós püspökről beszélni nekik, s lemondva a csillámporos bizsergésről kihagyni az éjszakai csizmatöltögetést?
Úgy tűnik, ez ügyben is úrrá tud lenni rajtunk az aggodalmaskodás. Féltjük a gyermeket a csalódástól, aggódunk, hogy a mesét és a hit csodáit egy kalap alá veszi majd, féltjük a hitelességünket, és ki tudja, még mit…
Fiatalokat segítő iroda Egerben
Egerben nemrég, egy októberi pénteken önkéntes napra hívták a város fiataljait. Az esemény egyik szervezőjétől, Dankó Zsuzsannától megtudtuk: a közösségi szolgálat sokkal több örömmel és a fejlődés többféle lehetőségével kecsegtet, mint gondolni szoktuk. És önkéntessé válni sok esetben egyet jelent azzal is, hogy közösségre találunk.
– Közelmúltbeli rendezvényükkel az önkéntességet állították középpontba. Miért fontos ez a téma?
– Azoknak a középiskolásoknak, akik 2016-ban érettségiznek majd, az utolsó három tanév során már kötelező ötven óra közösségi szolgálatot teljesíteniük. A harmadik legnépszerűbb szemináriumunk Egerben az önkéntességre felkészítő. Ezen a számukra legkedvesebb terület megtalálásában segítünk a fiataloknak, aztán konkrét szervezetekhez is tudjuk őket irányítani, ha már kitalálták, mi érdekli őket legjobban. Másrészt mi magunk is fogadószervezet vagyunk, és másfél év alatt két közösséget is létrehoztunk önkéntesekből. Az önkéntesnap az ő ötletük volt. Arra akarták felhívni vele a figyelmet, hogy az önkéntes munkára nem kell feltétlenül letudandó feladatként tekinteni, hanem kedvüket is találhatják benne a fiatalok.
– Kik azok a kortárs segítők? – kérdezi Tóth Róbert a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat október 30-ai egri konferenciáján. – Felkészült fiatalok, akik a korbeli közelség miatt sokszor eredményesebben tudnak hatni társaikra, mint mások. Középiskolás korban igen erős a kortárs közeg szerepe, mert a fiatalok szeretnének nagyon megfelelni a kortárscsoport normáinak, elvárásainak, vagyis nyomás alatt vannak. Ezért nem elég, ha csupán úgy próbálunk segíteni, hogy információkhoz juttatjuk őket. Hiszen a kockázatkeresés náluk életkori sajátosság, és nem feltétlenül szélsőséges viselkedés. Azonos korúval könnyebben elegyednek beszélgetésbe, és neki jobban is hisznek, ezért a kortárs önkéntesek szerepe óriási jelentőségű. Az ő képzésük a prevenció leginkább költséghatékony formája.