Hegyek, fák és…
Mátrai tél – egykor gyermekeim kiskorában, amikor Laci bácsi, a piarista tanár volt kalauzunk zúzmarás alkonyatban. Szánkózó délutánok. Kisfiam ekkor sírt eltört lába miatt.
Kép áll előttem, itáliai kert. Nem láttam gazdáját a háznak, és arra gondoltam, ez a kert a Dél üzenete, mint Goethe dala a távoli narancsfákról és Mignonról, e rejtélyes „kicsodáról”. Talán róla énekelt később a XX. század néhány dalnoka, akik még tudták, az örök női a fiatalság elmúlásában is az öröm, a létezésben a kimondott igen. Advent a Bölcsesség, az Ige „ideje”, a kimondott Igené, aki leszáll az anyai ölbe…