Mikor és hogyan éri el célját a nemrég záruló hit éve? – tette fel a kérdést az előadó. Először is akkor, ha mi magunk épültünk, s növekedtünk a hitben. Ennek egyik legfontosabb jele az imádság. A keresztény hívő ember személyes kapcsolatban van Istennel, s mindennap időt szán e viszony elmélyítésére. Imádsága túllép a szokásos hálaadáson-kérésen, és Isten dicsőítését állítja a középpontba. Az egyéni imádság mellett fordítsunk gondot a házastárssal végzett páros, s az egész családban folytatott közösségi imára is – hangsúlyozta Blanckenstein Miklós. Az előadás végén a résztvevők gondolatébresztőnek egy-egy családi imafüzetet vehettek át.
Hitünk továbbadásának nem a szóbeli meggyőzés a helyes és hatékony módja. Az evangelizáció előfeltétele elsősorban egy másokra nyitott plébániai közösség létrejötte. Először szeretetben fogadjuk el a másik embert, majd hívjuk meg ebbe a közösségbe, ahol alkalmas a hely és az idő is az elmélyültebb beszélgetésre, a problémák feltárására – hangzott el a rendezvényen. Kora délután az élő közösségek hatásának elemzése Csordás Róbert, a Mindszenty-iskola igazgatója, Kovácsné Ujj Andrea, a Szent Család Óvoda vezetője, illetve Kürnyek Róbert plébános részvételével folyt tovább. Ezt követően a résztvevők átvonultak a kertvárosi templomba, ahol Veres András püspök szentmisét mutatott be, melynek keretében hivatalosan is lezárta a hit évét. Ünnepi beszédében – Pál apostol Szeretethimnusza alapján – a főpásztor is a szeretet mindennapi gyakorlására hívta a jelenlévőket. Így a hit éve ezt a két fontos üzenetet állította maradandó értékként és feladatként a hívek elé: Imádkozzunk, és szeretettel nyerjük meg környezetünket Krisztus ügyének!
