Amire megnyílnak a szívek

Az új evangelizáció útjai

 

Az első hazai Pál-kurzus, amelyet 1996-ban tartottak Ménfőcsanakon, nem csupán az én életemben nyitott új korszakot, de bizonyos tekintetben a magyarlakta területeken folyó evangelizáció történetében is. Akik onnan hazatértek, majd mindannyian missziós közösségeket hoztak létre, vagy jelentős kezdeményezések szereplőivé váltak. Nem állhatom meg, hogy le ne írjak néhány nevet. A „véletlenül” összeverődött társaságban ott volt Marik József, az Emmánuel közösség akkori magyarországi felelőse, 2007-ben a budapesti városmisszió főszervezője, ma az Esztergom–budapesti főegyházmegye missziós referense. Ott volt Bartha Angéla szociális testvér, az Új Aratás közösség későbbi alapítója. Bereczki Béla Marosvásárhelyről, a Regnum Christi közösség alapítója, az erdélyi misszió egyik fő szervezője. És persze ott voltunk mi is, a későbbi Új Jeruzsálem közösség tagjai. Közülünk csak a szintén erdélyi, sőt büszke székely Csiszér Laci nevét emelem ki. Az elmúlt húsz évben szinte nem volt hét, amikor ne indult volna hosszabb útra, hogy dalaival és szavaival hirdesse Krisztust szerte a Kárpát-medencében. Biztosan ő tartja a magyarlakta területek missziósainak kilométerrekordját…

A lelkiismeret az Ószövetségben

Mozaikkövek az erkölcstanhoz

Az Ószövetségben a lelkiismeretre nincs külön kifejezés. A „szívvel” azonosítják, amely természetesen nem pusztán érzelmeket jelent (ahogy sokan a szív hangja alatt értenék), hanem az ember közepét, amely élő kapcsolatban áll Istennel. „Ki mehet föl az Úr hegyére? Ki állhat az ő szent helyén? Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve” (Zsolt 24,4). Ismerjük a lelkiismeret-furdalás képeit is: „Dávidnak megdobbant a szíve. Így szólt hát az Úrhoz: »Nagy bűnt követtem el.«” (2Sám 24,10). Ellentétben azokkal az ókori filozófiákkal, melyek a lelkiismeretnek csupán kérlelhetetlenül vádló, bírói szerepet tulajdonítanak, az ószövetségi Jób ismeri a lelkiismeret békéjét is: „Egyetlen napomért sem szégyenkezik szívem” (27,6). Salamon jó lelkiismeretért imádkozik: „Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat” (1Kir 3,9).

Egyházi kitüntetettek a Ferencvárosban

Ferencváros napján, december 4-én ünnepélyes keretek között adták át a Ferencváros díszpolgára címet, valamint a Pro Urbe-díjakat.

 

Ferencváros képviselő-testülete tavaly úgy döntött, hogy december 4-én elismeréseket, díjakat és kitüntető címeket adományoz azoknak, akik munkájukkal, kimagasló teljesítményükkel hozzájárulnak a közösség értékeinek megőrzéséhez vagy gyarapításához, pályafutásuk során öregbítik a kerület hírnevét, életművükkel maradandót alkotnak, és dicsőséget szereznek Ferencvárosnak. A kerület ezen a napon ünnepli továbbá mindazokat, akik az év folyamán vehettek át kitüntetést kulturális, művészeti, oktatási, szociális, egészségügyi, közszolgálati vagy közbiztonsági területen kifejtett kiemelkedő tevékenységükért.

Főpásztori látogatás Budán

Buda katolikus életének egyik központjába, az 1940-ben alapított felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János-plébániára látogatott el advent második hetének végén Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek. A főpásztor csaknem nyolcvan év elteltével elevenítette fel újra a vizitáció intézményét, amely alkalmat nyújt számára arra, hogy alaposabban megismerje egy-egy plébániai közösség mindennapi életét, a különböző csoportok tevékenységét, az egyházközség gondjait, örömeit.

Neumayer Katalin elismerése

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Comunicatione Christiana-díjat adományozott Neumayer Katalinnak, a Magyar Kurír nemrégiben nyugdíjba vonult főszerkesztőjének. A kitüntetést a testület elnöke, Erdő Péter bíboros adta át december 4-én, Budapesten.

Elérte célját a hit éve

Lelkinap és hálaadás Zalaegerszegen

 

Több száz résztvevőt köszönthettünk a zalaegerszegi Mindszenty-iskolában a hagyományos adventi lelkinapon. Érkezés után négy korcsoportba osztottuk szét a gyerekeket, akik szakavatott segítők irányításával különféle foglalkozásokon vehettek részt. A találkozó résztvevőit Veres András megyés püspök nevében is köszöntötte Bodorkós Imre, az egyházmegyei családbizottság titkára. A felnőttek nagy várakozással foglaltak helyet a kápolnában, ahol délelőtt az esztergomi szeminárium rektora, Blanckenstein Miklós előadásait hallgathatták.

Változatlan hit – változó korok

A megújulás ideje

 

A hitvalláshoz fűzött hívó gondolataink sorában végül olyan kérdésekhez érkezünk el, amelyek a mai világ szövegkörnyezetében vizsgálják kereszténységünket. Változnak az idők, s mi is változunk bennünk – tartja az ősi mondás. Ezt az átalakulást az egyházban is megfigyelhetjük. Nyelvezetek, kulturális és társadalmi köntösök jelennek meg, majd enyésznek el életében. Ennek láttán olykor már-már kiszakad az emberből a kiáltás, amelyet Babitsnál olvasunk: „…s ha a jövevény / lenézve így szól: »Én vagyok az Új!« – feleld: / »A Régi jobb volt«”. A gazda bekeríti házát című költeményben fogalmaz így a költő. Az alcím még borongósabbá teszi az idézetet: Új barbár század jövetelére. Egyházunkat is áthathatja ez a „nosztalgikus” atmoszféra, amely minden újban a hit, a történeti folyamatosság gyengülését látja.

A gyermekvédelmi bizottságról

Ferenc pápa úgy döntött, hogy a kiskorúak védelmének érdekében önálló bizottságot hoz létre. A szervezet feladata az lesz, hogy tanácsot adjon, miként tud a Szentszék hozzájárulni a kiskorúak védelméhez, és hogyan kapjanak lelkipásztori segítséget a visszaélések áldozatai. Ezt jelentette be december 5-én Sean Patrick O’Malley bíboros, bostoni érsek a bíborosi tanács többnapos munkájának befejezésekor tartott sajtótájékoztatón.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.