Felkészülő

Amikor harminc évvel ezelőtt azon gondolkoztam, milyen hivatást válasszak magamnak, a tanári pályánál mindig felmerült bennem, nem lesz-e unalmas egy életen át ugyanazt tanítani. A húsz év alatt sokszor kérdezték ugyanezt tőlem barátaim, de tanítványaim is. Azt tapasztalom, nemhogy unalmas, hanem egyre izgalmasabb feladat ugyanazokkal a művekkel foglalkozni, ugyanazokat a kérdéseket újra és újra föltenni a gyerekeknek és magamnak is. Mert ahogyan változik körülöttünk a világ, az osztályokba járó gyerekek és én magam is, úgy alakul át egy-egy mű problematikája.

Gondolatok az érzelmi nevelésről

Gyakran nem is gondolunk arra, milyen lényeges érzelmeink felfedezése és megélése társas kapcsolatainkban, házasságunkban, barátságainkban vagy a munkatársainkhoz fűződő viszonyunkban. Gyermekeink nevelése terén ennek legalább ilyen hangsúlyos szerepet kell kapnia. Kemény János gyermekorvost, négygyermekes édesapát a pasaréti Kájoni Házban megrendezett Szülősuli programsorozat előadóját kérdeztük az érzelmi nevelés alapjairól.

– Pontosan mit értünk érzelmeink megélésén?

– Az embert test, psziché és lélek (szellemnek is nevezzük – a szerk.) alkotja. Mindhárom szinten közösséget kell építenünk, hogy teljes emberként fejlődjünk, illetve hogy egy szoros társas kapcsolatban, például a házasságban egész lényünkkel jelen lehessünk, és egységre tudjunk jutni a másik emberrel. A középső szint, a psziché alapvetően az értelmünket, az akaratunkat és az érzelmeinket foglalja magában. A közösségépítés a psziché szintjén azt jelenti, hogy megosztjuk gondolatainkat, akaratunkat, vágyainkat, céljainkat és érzelmeinket. Az ember mérhetetlenül több, mint amit magáról tudatosan közölni képes. Érzelmeink szorosan hozzátartoznak a személyiségünkhöz. Nagy előny, ám ugyanakkor számos nehézség forrása is, hogy csupán felületes kontrollt tudunk gyakorolni felettük. Érzelmeinkben olyan dolgok is kifejezésre jutnak belőlünk, amelyeket esetleg nem szeretnénk feltárni a másik ember előtt, vagy amelyek problémákat okozhatnak. Kapcsolatainkat rendkívüli mértékben gazdagítja, ha megéljük érzelmeinket. Ám ez megfordítva is igaz: mivel az érzelmeinket nem tudjuk nem kifejezni, legfeljebb csak elnyomni és küzdeni ellenük, így óriási konfliktusforrást jelent, ha mást akarunk mutatni, mint amit érzünk. Tulajdonképpen mindegy is, hogy a magunk alkotta kép alapján vagy a környezetünkben élők elvárásainak megfelelve próbálunk meg mások lenni, mint akik vagyunk. Az érzelmek élhetővé teszik az életünket, hiszen általuk lesz egy kapcsolat lakályos, otthonos és személyes, más, mint egy gazdasági társaság, amely lépésről lépésre, precízen és jól tervezetten működik, ám ahol minden csupán erről a működésről szól.