A loretói litánia májusi imádkozása közben gyakran eszembe jut, hogy ez a sokak által elavultnak hitt imádság milyen mesterien vezet végig bennünket néhány perc alatt az üdvösségtörténeten, amikor a Szentírás, a teológia, a történelmi események, a jámborság és korunk, nemzetünk sajátos problémáinak tükrében szólítja meg egy-egy korszak vagy léthelyzet kiérlelt invokációjával a Szent Szüzet: Dávid király tornya, Makula nélkül való anya, Keresztények segítsége, Betegek gyógyítója, Magyarok Nagyasszonya, Családok királynéja. De a felsorolás talán azt is kérdezi tőlünk: te milyen megszólítással folytatnád ezt a sort?

Az új evangelizáció útjai

Új év, új remények! Jómagam eddig kétszer éltem át olyan időszakot, amikor a környezetemben nagyon sokan tértek meg Istenhez. Missziós körökben ezt a jelenséget ébredésnek nevezik. Az első ilyen időszak a rendszerváltás éveire esett. A következő pedig – néhány év apály után – a kilencvenes évek második felére. Álmom és imám, hogy hasonló lelki ébredés tanúi és munkásai lehessünk most is – csak sokkal nagyobb méretekben, úgy, hogy a hit az egész magyar társadalmat mélységében átjárja…

Mozaikkövek az erkölcstanhoz

Krisztus a hegyi beszédben és egész tanításában olyan többletről beszélt, olyan meghívást hagyott ránk, amely soha többé nem hagyja nyugton a keresztényeket. Krisztus-követőnek, azaz lelkiismeretesnek lenni már nem csupán békés evezgetést jelent a történelem tükörsima vizén. A lelkiismeret szentélyében folytatjuk Jákob küzdelmét Istennel: a nehezebb úthoz pedig szükségünk van az áldására.

A lelkiismeretnek már nem pusztán annyi a dolga, hogy megtartsa a külső törvényeket. Túlcsordulóan kell megtartania őket. Többé már nem a leírt törvény a fő parancs, hanem Krisztus élő igénye. Nem az a lelkiismeretes ember, aki pontosan teljesíti az egyházi, polgári, munkahelyi előírásokat, hanem az, aki azokon túlmenően is igényes, jóságos. Senki sem tespedhet többé önelégülten a törvények szabta keretek között, nem pöffeszkedhet teljesítménye fölött a farizeus elégedettségével, hanem szüntelenül azt kell fürkésznie: hogyan felelt meg az élő Krisztus élő igényének. Ez a törekvés megóv a pszeudo-magabiztosságtól, és inkább szüntelenül fürkészővé, tapogatóvá, alázatossá tesz. Isten igénye nem ment fel az állandó etikai töprengés alól, éppen ellenkezőleg: megköveteli azt.

Karl Rahner, a nagy jezsuita teológus mondta évtizedekkel ezelőtt némelyek vigasztalására, hogy az egyház történetében is vannak változó évszakok. Pedig sokszor milyen dermedten merevnek tűnik… Ám a tél után eljön a tavasz.

Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy pápa interjút adjon vagy könyve jelenjen meg. Megszoktuk, hogy a katolikus egyház feje csak enciklikákban és más pápai műfajokban fejtette ki tanítását. Nem hallottunk arról, hogy bármely kérdésben tanácsot kért volna, s ha igen, kitől, és nem vetett fel megvitatásra alkalmas kérdéseket sem.

Teremtésvédelem

Az elkövetkező hónapokban várhatóan többször süllyed majd a hőmérő higanyszála a mínusz tartományba, és reggelente egyre több helyen várja csúszós út és járda a közlekedőket, a járókelőket, a munkába igyekvőket. Hosszú idők tapasztalatai szerint Magyarországon átlagosan ötven olyan nap van egy évben, amikor gondoskodni kell a közterületekre hullott hó eltávolításáról, az utak sí kosságmentesítéséről. A fagyos időjárással megnő a balesetek veszélye: legyen szó akár kisebb autós koccanásokról vagy a járdákon elcsúszó gyalogosokról.

A Ponta-kabinet diszkriminatív politikája miatt tiltakoznak a sepsiszentgyörgyi magyar történelmi egyházak.

Az unitárius, evangélikus, református és katolikus lelkészek azért emelték fel a szavukat, mert a kormány december 18-án több épületet – többek között a Kovászna városi Fenyő Szállodát – a Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökségnek adományozott. „A kormány döntése alapvetően diszkriminatív jellegű: miközben az ortodox egyház birtokába juttat épületeket, megtagadja a történelmi magyar egyházak elkobzott javainak visszaszolgáltatását – olvasható a sepsiszentgyörgyi magyar lelkipásztorok közleményében. – Véleményünk szerint egy jogállamban – és szeretnénk remélni, hogy egyszer Románia is jogállam lesz – minden egyház, legyen az akár kisebbségi is, egyenlő elbírálásban kell részesüljön.”