Üdvösségünk műve (1. rész)
Katekézis a liturgiáról 4.
Ismeretes, hogy az egyház történelme során nem egy híres megtérő liturgikus cselekményektől „elragadva” adta át az életét Istennek Krisztusban. A cselekmény szépsége, a benne feltáruló emberi és lelki mélység, de mindenekelőtt a benne megtalált isteni jelenlét rendkívüli hatással tud lenni az emberre, sokszor akkor is, ha az ember pszichésen nem is túlságosan fogékony rá. Vannak azonban olyan testvéreink is – és katolikus berkeinken belül is –, akik puszta ritualizmusnak, az evangéliumokkal ellentétes szellemű és azokból le nem vezethető középkori képződményeknek tekintik a liturgikus cselekményeinket, s így nyilvánvalóan nem is nagyon tudnak rajta, benne részt venni.