– a Szociális Testvérek Társasága szervezésében, Budapesten

Valamire várakozni sajátos helyzetet jelent. Más állapotot, mint a hétköznapoké. Amire várok, arról tudok valamit – ezért a várakozás nem egyenlő a váratlan meglepetéssel. Ez a tudás lehet teljes vagy töredékes, lelkesítő vagy szorongató, ám az az egy biztos, hogy bizonytalan. Még nem ment végbe, még nem tudhatom, olyan lesz-e, mint ahogyan gondolom. Csak készülök rá.

Nem véletlen, hogy az egyház a legnagyobb ünnepek elé is várakozási időt jelöl ki, amely egyben a felkészülés ideje is. Egyfajta különleges, „szent idő” ez, még nem az elérkezett ünnep, még nem a megvalósulás, csak az előzetes ráhangolódás, az úton lét. Amikor tudjuk, mi felé megyünk. Amikor emberi útjainkat Isten kezébe tesszük, és feltekintünk az ő arcára.

Több mint harmincezren válaszoltak az osztrák egyházmegyék által közzétett egyszerűsített kérdőívre, amelyet az őszre meghirdetett, a családról szóló szinódus előkészületeként állítottak össze – tájékoztat a Kathpress. Ez jelzi, hogy a hívek mennyire érdeklődnek Ausztriában a család kérdésköre iránt, amelyről októberben, a Vatikánban tárgyalnak a világ püspökei.

Lezártuk az első félévet. A legtöbb iskolában ez azt jelenti, hogy osztályzatokban értékeltük tanítványaink munkáját. A számok azonban semmit nem árulnak el a kamaszok belső világának változásáról. Pedig az a folyamat, amely a tizenévesekben gimnáziumi éveik alatt végbemegy, meghatározza egész további szemléletük alakulását.

Magyartanárként igyekszem megtenni mindent a gyerekek gondolkodásának, érzékenységének csiszolgatásáért. Ezért is örültem, hogy ebben a fél­évben az egyik kilencedikes osztályommal részt vehettünk a Trafó – Kortárs Művészetek Háza által szervezett művészeti beavató programban. Egy kiállítást és négy kortárs előadást néztünk végig a színházban: táncot, drámát, cirkuszt és zenét.

Teljesen természetes, hogy a legtöbb szülő elgondolkozik azon, hogyan tudja majd kezelni gyermeke felnőtté válását, s az azzal együtt járó, valószínűsíthető alkoholfogyasztását. Akinek a gyermeke pedig esetleg túl korán próbálja ki az alkoholt, az nyilvánvalóan aggódni is kezd. Jó esetben felvállalja, tudatosítja magában a problémát, megosztja töprengéseit szülőtársával, és keresi az utat, hogyan is beszéljen erről a kérdésről gyermekével. A többféle értelemben is távolodó, a felnőttség és a gyermekség határán mozgó fiatalt nem egyszerű jól megszólítani, szót érteni vele. Serdülőkorban alig akad olyan téma, amely ne szülhetne ellenállást a szülői értékrenddel szemben.