Varga László kaposvári plébános a szálkáról és gerendáról s a gyógymódokról
A keresztények szembetegsége, avagy Szálka vagy a szememben, kedves testvérem címmel a kaposvári püspökség nagytermében rendezett szeretetszemináriumot a Szent Imre-templom családos közössége. A meghökkentő című, ám gyakran tapasztalt jelenségről szóló előadást Varga László plébános, püspöki helynök tartotta, aki szívesen válaszolt kérdéseinkre.
– Minden keresztény szenved ettől a „szembetegségtől”?
– Mivel vagyunk elfoglalva mi, keresztények a hétköznapokban? – kérdezhetnénk oly gyakran. Legtöbbünket az izgatja, hogyan kell kinéznünk nekünk vagy a másik embernek, és milyen elvárásoknak kell megfelelnünk. Egy egész életet el lehet tölteni annak hangoztatásával, hogy milyennek kellene lennie az egyháznak és a társadalomnak. Ismerjük a hiányosságaikat, és természetesen tele vagyunk a jobbításukra vonatkozó ötletekkel. Ám az evangéliumokat olvasva számomra sokkal fontosabb az a kérdés, hogy vajon mi foglalkoztatja Jézust velünk kapcsolatban? Úgy tűnik, a „hogyan nézzünk ki?” kérdés helyett őt inkább az izgatja, miként nézünk a többiekre, a világra. Mi az, ami szemet szúr nekünk? „Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy kivehesd a szálkát felebarátod szeméből” (Mt 7,3.5) – olvashatjuk a Bibliában, de Gyökössy Endre találó gondolata is eszembe jut: „Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb. Amire nézek, az vagyok!” Jézus boldognak mondja a tiszta szívűeket, mert ők meglátják Istent. A tiszta szívűek pedig pontosan tudják az igazságot: mindig azt látjuk, amit készek vagyunk látni!
