– méltatlankodik az anyuka a nagycsoportos mellett, aki kerek szemekkel néz rá, miközben nyújtogatja felé a harminchármas lábacskáján lobogó tépőzárakat. „Úgy viselkedsz, mint egy óvodás!” – mérgelődik a fiús apa, amikor kiskamasz csemetéje hirtelen az ölébe furakodik a vacsoránál. „Ne gyerekeskedj már!” – dörren a kibillentésnek szánt méltatlankodás, ha a kamasz nyafogva fájlalja a hasát, mert fél az aznapi témazárótól.
Van, akinek rendben van, és akad, akinek nincs. Tetszik, nem tetszik, a felnőtté válásban az alkoholfogyasztásnak is helye van. Olyannyira, hogy az első pohár alkohol felnőtté avatási rituálé is volt, lehetne. A törvény és az élet ellentmondásos. Valószínűleg nagyon kevés az olyan fiatal, aki kivárná a tizennyolcadik születésnapját azért, hogy az első korty alkoholt legálisan ihassa meg. (Nálunk csak a vásárlás tiltott, a fogyasztás nem.) Németországban és Ausztriában tizenhat éves kortól szabad bort és sört vásárolni (röviditalt csak tizennyolc éves kor után), de az Európai Unió azt tervezi, hogy valamennyi alkoholos italra vonatkozóan felemeli a korhatárt tizennyolc évre. Az Egyesült Államok legtöbb államában huszonegy éves kor alatt tilos a fogyasztás is. (Katona lehetsz, embert ölhetsz, de alkoholt nem ihatsz!)
Könyvespolcra
Előfordul, hogy az édesanya vagy az édesapa egyedül marad gyermekével, mert társa elhagyja. Lehet, hogy kihűl a közös tűz, lanyhul a lobogás, s már nem tartja össze a házasságot az oltár előtt tett fogadalom: jóban-rosszban kitartunk egymás mellett. Lehet, hogy a férj vagy a feleség fiatalon az égi hazába távozik, olyankor a gyász érzésével is meg kell küzdenie az élőnek, nemcsak a mindennapok nehézségeivel. Számos oka lehet, hogy egyedülálló szülőként kell felnevelni a gyereket vagy gyerekeket. Ehhez az embert próbáló feladathoz nyújt segítséget Kevin Leman nemzetközi hírű pszichológus a Gyermeknevelés egyedül álló módon című könyvében (Harmat Kiadó, Budapest, 2013).
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora a Népek udvaráról
„Erkölcsi rend a XXI. századi gazdaságban és a szekularizált társadalomban”. A Népek udvara konferencia két napját az említett témáról folytatott párbeszédnek szenteltük. Igyekeztünk eleget tenni ennek a kihívásnak, annak ellenére, hogy teljes mértékben tisztában vagyunk azzal: a címben szereplő három kérdéskör új jelentéssel rendelkezik a XXI. században, és egymáshoz kapcsolásuk talán eklektikusnak, mesterkéltnek tűnhet.
Ravasi bíboros Erkölcs, gazdaság, szekularizált társadalom címmel február 6-án tartott előadást a Corvinuson. Mint mondta, a téma közel áll a zsidó-keresztény tapasztalat bibliai alapjaihoz, amelyben a nyugati kultúra is gyökerezik. Négy alapelvre építette beszédét. Először a perszonalizmusról beszélt, és az emberi személy fogalmát emelte ki. A Teremtés könyvére utalva az emberkép horizontális voltát hangsúlyozta: az ember nem önmagába forduló világ, hanem nyitott valóság; két arca a férfi és a nő. Majd a vertikális dimenzióról szólt: az ember képes megismerni magát, öntudattal, etikus tudattal rendelkezik, és a transzcendencia is jelen van benne.
A Katolikus Karitász több mint nyolcvan éve végzi karitatív tevékenységét, korra, nemre, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül segíti a rászorulókat különböző segélyprogramok, akciók útján. Az idősgondozás és a házi betegápolás, a családgondozás, a munkanélküliek és a hajléktalanok segítése, a szenvedélybetegek, a testi-lelki fogyatékosok és a sérültek gondozása éppúgy feladatunk, mint az átmeneti krízishelyzetbe került családok személyre szabott segítése.
Kérdezz! Felelek! – Ravasi bíboros február 6-án a Corvinuson válaszolt a két egyetem hallgatóinak kérdéseire. Ezekből szemezgettünk.
– Ma mindenféle válságról beszélnek. Ön szerint melyik ezek közül a legsúlyosabb? Melyiket kell előbb megoldani: az emberét vagy a gazdaságét?
– Reflektálnunk kell emberképünkre, csak így érthető, miért fontos a teológia, a filozófia és valamennyi humán tudomány. A közgazdaságtant is ezek közé kellene sorolnunk. Ebből látszik, milyen jellegű a válság. Manapság a jelenségek leírása helyett azok átalakítására törekszenek, beavatkoznak a jelenségekbe. Ott van például a plasztikai sebészet, melynek célja a külső átalakítása. Bizonyos helyeken a mellplasztika a nagykorúvá válás ajándéka lett. De beszélhetnénk akár a géntechnológiáról is. Ezeknek a jelenségeknek a fényében máris világos, miért fontos válaszolnunk a saját emberségünkre vonatkozó kérdésekre.
Ravasi bíboros és a Népek udvara párbeszédsorozat Budapesten
Budapesten szervezték meg február 5-én és 6-án a Népek udvara elnevezésű rendezvénysorozatot, melynek elsődleges célja a hívők és a magukat nem hívőnek vallók közötti párbeszéd előmozdítása. Erkölcsi rend a XXI. századi gazdaságban és a szekularizált társadalomban – ez volt a címe a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem rendezésében megvalósult tudományos konferenciának, amelyen Erdő Péter bíboros átadta a Stephanus-díjat Gianfranco Ravasinak, a programsorozatot koordináló Kultúra Pápai Tanácsa elnökének. Ebből az alkalomból beszélgettünk Ravasi bíborossal.