Van még jó hírünk
Megalakult a Székesfehérvári Nemzeti Emlékhely ápolására, megóvására és fejlesztésére szolgáló Árpád-ház Program megvalósítását koordináló testület, amelynek többek között Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek is tagja.
Néhány éve egyik bevásárlóközpontunk élelmiszerboltjában vásároltam. Vasárnap este volt. A pénztárnál fáradt nőtársam fogadott. Beütötte az összeget, fizettem, már elköszöntem volna, amikor kezembe nyomott egy bonbont, a cég ajándékát nőnapra. Fordult velem egyet a világ. Hogy mit éreztem? Zavart-e, vagy sokkal inkább szégyent? Nehéz lenne megfogalmazni. Hebegtem, habogtam, megköszöntem, aztán hazáig dohogtam magamban. Vajon milyen marketingigazgató az, akinek ilyesmi pattan ki a fejéből? Fájdalmasan bizarrnak éreztem az esetet, s ezen az sem segített, hogy a női emancipáció lelkes híve vagyok. Azon az estén nem tudtam elhessegetni a kérdést: vajon tényleg ezt akartuk?
Az új evangelizáció útjai
Az Új Jeruzsálem közösség kezdeti tevékenysége nem kis vihart kavart a magyar egyházban. Addig nagyon kevesen próbálkoztak a direkt misszióval, a határozott Krisztusközpontú tanúságtétellel, amely a megtérésre való meghívást is tartalmazza. Volt, akire idegenül hatott a közösségben született karakteres zene, összejöveteleink forró légköre, a lelki adományok (karizmák) használata, vagy az evangélium örömének számos megnyilvánulása, mint például a dicsőítő táncok vagy a zene közben lengetett zászlók látványa. Sokaknak viszont éppen ez a lelkesedés és az új formák nyitottak utat a megújuláshoz és az egyházhoz való csatlakozáshoz.
Erkölcstani mozaikok
Az ember kettős természetéből a biológiát túlhangsúlyozó véglet a naturalizmus, a szellemiséget túlhangsúlyozó másik véglet pedig a spiritualizmus. Míg a spiritualitás alatt a teljes ember (aki testi is) igaz lelkiségét értjük, addig a spiritualizmus olyan szélsőség, mely szinte „testfelejtő”. Ez az ideológia az ember valódi természetének a „szellemiségét” tartja, s képviselői úgy vélik, az ember „liberális nyitottság”, „lezáratlan szabadság”, aki bárhogyan dönthet önmagáról, a test, a történelem, az anyag csupán illúzió. A spiritualizmus számára nem fontos a családfa, a nemzeti hovatartozás, a vallási gyökerek, a népi kultúra, sőt, még a nemi identitás sem. Mindenről dönthetek, holnap lehetek akár más nemű is.
Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárka Magyarországon
Hivatalos látogatásra hazánkba érkezett a múlt vasárnap Bartolomaiosz ortodox pátriárka, akivel lapzártánk után együttműködési megállapodást írt alá a magyar kormány. A megállapodás Magyarország és a bizánci patriarkátus közötti együttműködés jegyében az egyháznak biztosított jogokat rögzíti. Ilyen megállapodást korábban már aláírtak az orosz, a szerb és a bolgár ortodox egyházakkal. A pátriárkát udvariassági látogatáson fogadta Áder János köztársasági elnök. Bartolomaiosz március 3-án ökológiai kérdésekről tartott előadást a Magyar Tudományos Akadémián, ahol a böjtben különösen aktuális ítélet és tisztánlátás kérdéséről is beszélt.
Bartolomaiosz konstantinápolyi egyetemes pátriárka, a keleti ortodox keresztény egyházak tiszteleti feje, Szent András apostol 270. utóda 1940. február 29-én született a törökországi Imvrosz szigetén. Családi neve Dimitrisz Archondonisz.
A hivatalos látogatásra hazánkba érkező Bartolomaiosz konstantinápolyi ortodox pátriárkát itt-tartózkodásának első napján vendégül látták a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai az MKPK székházában, ahol Erdő Péter bíboros köszöntötte az ortodox egyházfőt.
Erdő Péter köszöntő beszédében elmondta, hogy Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka tizennégy éve látogatott legutóbb Budapestre, a kereszténység és a magyar állam millenniuma alkalmából. 2000-ben a Szent István-bazilika előtti téren a pátriárka kanonizálta első királyunkat, Szent Istvánt és Szent Hierotheosz püspököt, akik mindketten annak szentelték életüket, hogy a keresztény hitet terjesszék a magyarok között.
Emléktábla Meszlényi Zoltán vértanú püspöknek
A Kistarcsai Kulturális Egyesület szervezésében, az egykori internálótábor emlékfalánál, március 2-án kerámia domborművet avattak a vértanúhalált halt és 2009-ben boldoggá avatott Meszlényi Zoltán püspök emlékére.
Azóta már magasra nőttek a jegenyék. Felkiáltójelként ott sorakoznak az egykori tábor hajdani kőkerítése mentén. Csenevész korukban, frissen zöldülő hajtásaikkal az élet reményét sugározhatták a falak mögött raboskodó internáltak felé, néma tanúi lehettek egy embertelen kor természetellenes körülményeinek.