A RÉV új kurzusai
A RÉV, a Katolikus Karitász Szenvedélybeteg-segítő Szolgálata áprilistól két új csoportot indít. A gyászfeldolgozó csoport és a leteszem csoport Budapesten várja az érdeklődőket.
Mi újság a drogok világában?
Minden év első negyedévében mutatják be az ENSZ Nemzetközi Kábítószer-ellenőrzési Szervének (INCB) éves jelentését, amely az előző naptári évre vonatkozik. Ezúttal március 4-én, Londonban került sor erre. A jelentésből szemezgetünk. Fontos ismernünk a tendenciákat, a trendeket, hiszen a „világfalu” részeként az ismertetett tények hazánkat is érintik.
Hogyan nevelnek bennünket a gyermekeink?
A nevelés fogalmának említésekor talán automatikusan az jut eszünkbe, hogy a felnőttek, például a családban a szülők, a nagyszülők, az iskolában a pedagógusok nevelik a gyermekeket. A felnőtteknek sok tapasztalatuk van, megéltek már egyet s mást, csalódtak már egyszer vagy többször, s próbálják átadni a következő nemzedéknek a tapasztalataikat arról, hogy miként lenne érdemes élniük. Ez a késztetés talán mindannyiunkban megvan. Érdemes azonban figyelembe vennünk, hogy gyermekeink nem ugyanabban a korban gyermekek, mint mi voltunk. Más körülményekbe nőnek bele, más kihívásokkal kell szembenézniük, más nehézségekkel kell megbirkózniuk. Nagyon fontos, hogy ne feledkezzünk meg erről, miközben segíteni szeretnénk az életüket, a jövőjük alakulását. Ahhoz, hogy a nevelésünk „naprakész” legyen, folyamatosan érzékelnünk kell a világot, amelyben együtt élünk a gyermekeinkkel. Tulajdonképpen egymást segíthetjük a nevelés folyamatában. S ez azt is jelenti: előfordulhat, hogy olykor ők nevelnek bennünket. Ha ezt tapasztaljuk, ne ijedjünk meg, hanem legyünk büszkék rájuk.
Alul- és felülválasztás, gól vagy öngól
Böjte Csaba és Almási Kitti gondolatai kapcsolatainkról
Család és karrier? címmel előadás-sorozatot indított a Három királyfi, három királylány mozgalom. Elsőként március 10-én, Budapesten Böjte Csaba ferences szerzetes és Almási Kitti klinikai szakpszichológus beszélt – egyikük a békéről, másikuk pedig a párkeresésről. Nem annyira meglepő az előadók párosítása, ugyanis Csaba testvér és a pszichológus a Veszteségből nyereség, vereségből győzelem – A lelki megküzdés útjai című könyv szerzőjeként is szerepelt már együtt.
Nagyböjti útravaló
Teljesítmény-központú életünkben könnyen előfordulhat, hogy minden kipipálandó feladattá válik. Időnként már a szabadidőnket is úgy töltjük, mintha egy multicégnek szeretnénk megfelelni. Az erdőt járók ma gyakorta nem kirándulnak, hanem teljesítménytúráznak, egy kórusban előbb-utóbb nem csupán az éneklés öröme tartja össze az embereket, hanem a következő kórusverseny, egy lazulásra szánt nyaralás alatt pedig egyszer csak elengedhetetlen cél lesz átúszni vagy körbetekerni a Balatont. A teljesítménykényszer átitat mindent. Sokszor sajnos a vallási életünket is.
Isten jelenlétében
Egy különleges imamód: táncmeditáció a Sacré Coeur nővéreknél
Ha beírom a Google keresőjébe, hogy táncmeditáció, leginkább ezoterikus oldalakat kapok. Egy ilyen honlapon olvastam, hogy a XV. században táncőrületként tartottak nyilván egy betegséget, és a kápolnába vitték a beteggé nyilvánított embereket, akik a tánc révületében akartak szabadulni bajaiktól. Egyházi berkekben ekkortájt tehát nem igazán volt elfogadott a táncmeditáció bármely formája. De mi a helyzet ma? A Szent Szív Társaság tagjai, avagy a Sacré Coeur nővérek élik és tanítják ezt az első látásra talán furcsának tűnő imaformát. Csókási Annát kérdeztük.
„Az imának ez a formája nem volt annyira idegen az egyházi gondolkodástól – mondja a szerzetesnő. – Például Szent Ágoston és Nüssziai Szent Gergely is beszél a táncról, a test és lélek harmóniájáról. A freskók ábrázolásain is látható, hogy emberek körtáncot járnak. Talán a tánc valamilyen formája sokáig a liturgiában is megvolt, ám a középkorban egyre inkább kiszorulhatott.” Csókási Anna hangsúlyozza: nem valamiféle transztáncot járnak, nem megváltozott tudatállapotot akarnak elérni a táncmeditációval, hanem azt szeretnék, hogy a test és a lélek kapcsolódjon egymáshoz, és a résztvevők minél inkább megnyíljanak Isten jelenlétére. „Nem a valóság elvesztése a lényeg, hanem az, hogy megtapasztaljuk a valóságot, amelyben Isten van jelen” – vallja.
Püspöki kinevezések 1944-ben
In memoriam Hamvas Endre, Mindszenty József, Kovács Sándor
Érdekes és tanulságos konferenciára került sor március 6-án, Szegeden, a Gál Ferenc Főiskolán. Látszólag egy hetven évvel ezelőtti eseményre emlékeztek, de az elhangzott előadások megmutatták, hogy a magyar belpolitika és különösen az egyháztörténet szempontjából jelentős lépés volt a három püspöki kinevezés, amely a találkozó témáját adta. A tudományos ülést szervező Magyar Egyháztörténeti Enciklopédiai Munkaközösség (ME TEM), a Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány (HEH) és a Gál Ferenc Főiskola már a meghívón jelezte: 1945 előtt, de ténylegesen 1990 előtt ez volt az utolsó szabad püspöki kinevezés az országban. Mert az 1945-től szovjet támogatással létező pártállami diktatúra mindent elkövetett, hogy a pápa püspökkinevező jogának érvényesülését akadályozza.
Vác–Piár–300
Az iskola maga a jövő. Mennyi remény, akarás fogalmazódik meg a diákokban, ha a mindennapok olykor nehéznek, terhesnek tűnnek is. Az iskola olyan „akadály”, amely hozzásegít az újabb és újabb nemzedékek életének kibontakozásához. Igen, ez az iskola feladata, s nem tévesztendő össze egy szolgáltató intézménnyel – mint sajnos manapság ilyen szemlélettel is találkozunk. Az iskola a mindenkori jelen jövőbeli képe. Ne higgyünk az iskolát olykor leértékelni kívánó nézeteknek. Négy fiatallal beszélgetek: közülük ketten idén érettségiznek, társaik jövőre. Mennyi szép elképzelés… s egészséges törekvés. Hallgatni is jó. A váci piarista gimnáziumban járunk. Az intézmény idén ünnepli fennállása háromszázadik évfordulóját.