Varsóban tartottak tanácskozást a kelet- és közép-európai térség bíborosai és püspöki konferenciáinak elnökei március 6-án és 7-én.
Erdő Péter, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöke és Józef Michalik, a lengyel püspöki konferencia elnöke meghívására Magyarországról, Horvátországból, a Cseh Köztársaságból, Szlovákiából, Ukrajnából, Litvániából, Fehéroroszországból és Lengyelországból érkeztek főpásztorok a kétnapos találkozóra.
Megválasztása első évfordulója alkalmából Ferenc pápa interjút adott a Corriere della Sera napilapnak.
A március 5-i számban meg jelent hosszú interjúban aggodalmát fejezte ki a családok állapota miatt. Az egyháznak választ kell adnia erre a kérdésre, ehhez pedig „mélyreható reflexióra” van szükség. A legutóbbi konzisztórium és a következő két szinódus is ezért tette témájává ezt a problémakört. A közös gondolkozást követően foglalkozhatunk majd az újraházasodott elváltak helyzetével is – fogalmazott a lap hasábjain a pápa, aki az interjúban kifejezetten méltatta Walter Kasper bíboros konzisztórium előtti előadását a család pasztorációról. Kasper kitűnő és mélyenszántó előadást tartott – mondta a szentatya. Egyes bíborosok azonban kritikával illették az előadásban elhangzottakat. Erről a pápa azt mondta: aggodalmat keltett volna benne, ha nem alakul ki intenzív vita, amely végül is gazdagodáshoz vezetett.
Marx bíboros a Gazdasági Tanács koordinátora
Ferenc pápa március 8-án Reinhard Marx münchen–freisingi bíboros érseket, a „nyolcak” tanácsának tagját nevezte ki az új vatikáni gazdasági tanács koordinátorává. További hét bíboros és hét világi pénzügyi szakértő is megkezdte tevékenységét a tanács tagjaként. A testület, amely a kúria és Vatikán Állam pénzügyeit koordinálja majd, májusban ül össze először. (KAP)
Úgy tűnik, megválasztása első évfordulóján Ferenc pápa nem szeretné, ha ünnepelnék. Arra hivatkozik, hogy nagyböjt van, de talán inkább az esne jól neki, ha tudná, hogy sokan szeretnénk imáinkkal segíteni szolgálatát. Péter-Pálkor aztán vele együtt adhatunk hálát, hogy Krisztus Péterre bízta egyháza vezetését. Ilyen értelemben sem hagyott minket árván.
Róma püspöke jobban szereti, ha csendben imádkozunk érte. Emlékeznek? Már első este kérte az őt köszöntő sereg imáit. Csend lett a téren, a televízió képernyője előtt is, és vele együtt imádkoztunk. Bernd Hagenkord, a Vatikáni Rádió német jezsuita szerkesztője ki merte mondani: akkor este „öt perc alatt”megmutatkozott, hogy pápaságának új hangsúlyai lesznek. Egyszerű fehérben állt ott, s kissé mintha gondterhelt lett volna a tekintete, amikor „jó estét” kívánt a téren lelkendezőknek. Így mutatkozott be ez a „világ másik végéről” jött pápa, Róma püspöke
Lindner Ernőné Gecső Zsuzsa hit és testedzés kapcsolatáról
Kilencvenkilenc éves létére is bámulatra méltóan energikus, mozgékony asszony. Tornaóráján jártunk.
– Miért nevezi szeretettornának az Ön által vezetett foglalkozást?
– Mert szeretetből tartom, nem fizetős. Az ötlete akkor született meg bennem, amikor 1989-ben megalakult a Budai Margitosok Baráti Köre, amelynek – mint az egyetlen még élő egykori tanárt – engem választottak az elnökévé. – Szívesen tartok nektek tornaórát újra, ha szeretnétek – mondtam a régi tanítványaimnak, és képzelje el, azóta, tehát lassan huszonöt éve egyetlen óra sem maradt még el: minden csütörtök délután összegyűlnek a tanítványaim a gimnázium kis konditermében, tizenöt és harminc fő közötti létszámban.
„Este van, este van, ki-ki nyugalomban…” De nem nálunk.
Nagyobbik fiamtól elveszem a nagy fel fúj – ha tó labdát, amellyel a kisebbeket püfölte. A lámpát harmadszor is leoltom, és keményen fenyegetőzöm, hogy nem mesélek a lányoknak, ha még egyszer felkapcsolják. Közben a legkisebbet simogatom kitartóan, hogy végre elszenderedjen a kiságyban. Mire mindenkivel suttogtam egy keveset személyre szabottan – Nincs már krokodil az ágyad alatt, elkergettem. Itt van zsebkendő a párnád alatt. Holnap is játszunk majd, ne aggódj! –, lassan már én is alszom.
Mindannyian tehetségesek vagyunk valamiben – halljuk állandóan ezt a már-már közhelyesnek tűnő mondatot. Tanárként is átéljük annak az örömét és nyomasztó terhét, hogy föl kell ismernünk a ránk bízottak tehetségét. Tehetséggondozó foglalkozásokat tartunk, ahol figyelemmel kísérjük a gyerekeket, próbáljuk fejleszteni őket, segíteni kibontakozásukat.
Húszéves tanári tapasztalatom azonban azt mutatja, kevés gyerek képes jól sáfárkodni azzal a talentummal, amit kapott. Pedig olyan szépen, sikeresen indult…