Különös zarándoklat

Pedig zajos volt az idő, még itt a Szent Rozália-kápolna táján is, ahol a szürkülő délutánban a Rosamunda zenetöredéke lep meg Schubert dallamaiból. Meg a befejezetlen szimfóniából, amelynek folyton felfelé ívelő motívuma egyre csak visszahull. A tanítócska már száznyolcvanhatodik éve alussza álmát a bécsi Központi temetőben. Először a Währinger Friedhofban hantolták el Beethoven sírjának közelében, amint végrendeletileg kívánta grinzingi társaságban, halotti toron, Beethoven temetése után. Van az életnek ilyen esélye.

 

Rudnay Sándor prímás, amikor a most nevét viselő esztergomi térre érkezett, a kerektemplom még nem állt, de Beethovennel hamarosan megindult a levelezés: a bécsi zeneköltő ingyen ajánlotta fel Ünnepi miséjét a bazilika fölszentelésére, amelynek építését a prímás érsek már Esztergomba történő bevonulásakor elhatározta.


A Flórián-szobornál meditálok Schubert életútjáról, a folyton visszahulló melódiákról. Az életszomorúság messze esett tőle. A kegyelem választott edényének tartották-tartják őt ma is. „Szeretetben kimeríthetetlen” költőnek, aki szórta-pazarolta dallamait, amelyeket életében csak töredékesen hallott megszólalni. Vagy sehogy.

 

Az emlékezésben megérkezik: Hofbauer Kelemen, aki akkor távozott az életből, amikor Rudnay prímás átvette székét. Schubert idáig nem jutott el, csak az Ipolyon túli Zselizig. Az egri Pyrker érsek viszont ismerte őt, verssorai a Mindenhatóról Schubert zenéjével találtak utat a lélekhez. Hogy a redemptorista Kelemen ismerte-e a gyermekszívű zeneköltőt, nem tudni. Azt viszont igen, hogy az egyszerű pap bécsi szobáját a romantika nem egy művész és filozófus képviselője látogatta. Csak Friedrich Schlegelt és Zacharias Wernert említem. Az előbbinek egyik versét Schubert szintén „dalba fogta”. A költőről az ateista kritika úgy vélekedett, hogy a liberális, szabad szerelmet hirdető egyszer csak a „vallási reakció” szószólója lett, s ezzel természetesen a nacionalizmusé. A tollforgató nem tudta volna, hogy Schlegelnek kit jelentett Kelemen, s hogy miért írta le a költő ezeket a sorokat: A tarka földi álom / hangjain vontatottan / zeng át egy messzi hangzat, / ha figyelünk titokban.Werner a modern drámának lett az egyik előfutára. Mint költőről az iménti kritika meg sem emlékezik.

 

Kelemennél hányan találkozhattak még, hogy romantikára érzékeny lelküket megfürösszék a tiszta forrásban.

 

Összemosódik délután és alkony. A Duna az időtlenséget hömpölygeti, megszólal a Szent Anna-templom nagyböjti harangja…

 

Szobámban a nagyon fiatal Schubert f-moll Stabat Materét hallgatom, fölvételről – Ferdinand bátyjának írta. Szövege Klopstock Messiásából való. Krisztus földi életének utolsó napjait énekli, amelyekre fényhomályos takaró borul.