Tavaszi hangok

A magasban verekedő madarak aligha lehetnének a szelídség jelképei. Ma is több oldalról hallottam őket, s amíg az öreg fák maradnak, addig biztosan búgnak a kék galambok is. Erdei pinty kezdett csattogni. A távcső közelre hozta, jól láttam borvörös mellét és szárnyán a nagy, hófehér tükröt. Ez a madár szerencsére még gyakorinak számít, idén már több helyen, például a Margitszigeten és a Népligetben is hallottam éneklő hímeket. Márciusban az erdei szalonkákkal együtt érkeznek dél felől az énekes rigók. Szalonkát ezúttal sajnos nem láttam, de a pettyes mellű rigók ismételt, hangos strófái, mint minden tavasszal, idén is megdobogtatták a szívemet. Kedvenceim a rigófélék, de ebbe a madárcsaládba tartozik egyebek mellett a vörösbegy, a kékbegy, valamint a rozsdafarkúak és a fülemülék is. A vörösbegyek márciusban már vonulnak, kertekben, parkokban, bokrosokban lehet látni és hallani őket.


Óvatos, de nem félénk madarak. Egyikük egy alacsony ágon ülve énekelt, és bár éjfekete szemeit folyamatosan rajtam tartotta, maradt, és tovább dalolt. Hol elhalkuló, hol ismét erősödő gyöngyöző énekébe néhány olyan strófát kevert, amit idehaza a költési időben soha nem hallottam. Az északabbra fészkelők is hazánkon vonulnak át. Ennek a madárnak igazi hazája talán Lengyelországban vagy még északabbra, Finnországban lehet. A vonulás idején fogtak már Magyarországon finn gyűrűs vörösbegyet. Éppen kezdtem hiányolni a fekete harkályt, amikor hangos „krü-krükrü-krü” kiáltással ellódult egy hatalmas öreg bükkfáról, és repült tovább a fák között. Ahogy ez lenni szokott, hirtelen összejöttek a harkályok. Először egy nagy fakopáncsot láttam, majd a közép fakopáncs jellegzetes nyávogó nászhangját hallottam. A piros sapkás madár egy vastag ágon kúszott felfelé, de ahogy felemeltem a távcsövet, elrepült. Valahol zöldike szólalt meg, nyújtott sok zs betűt tartalmazó hangját a madarászok, nagyon találóan, zsírozásnak nevezik. Szén- és kék cinegék énekeltek, dalolt az énekes rigó, folyamatosan búgtak a kék galambok, és idén először láttam egy, a bokrok között libegő citromlepkét.

Fotó: Bécsy László