Szent Patrik, az írek apostola

Törte a fejét, mivel gyógyíthatnák ki őket állandó bánatukból. Nem jutott eszébe semmi, ezért felmászott egy hatalmas hegy tetejére, hátha a magasból jobban beleláthat a szívükbe. Ment, csak ment, egyre magasabbra, egészen addig, míg a fejét be nem verte a magas égbe. Akkor aztán visszanézett, s megbámulta a tengertől tengerig, parttól partig feszülő ír szigetet. Rögtön észrevette, mi az emberek baja. Közöttük mindenféle kígyók, békák, pikkelyes sárkánygyíkok, legyek és bökölő, fullánkos állatkák sündörögtek, akik testükben hordták és csípéseikkel az emberekre ragasztották a nyugati vizek mélyén lakó Gonosz sötét gondolatait.”


A mese az írek térítőjét és nemzeti szentjét mutatja be, akinek tisztelete elterjedt az egész középkori katolikus Európában. Magyarországon érdekes módon sem patrociniumával, sem ábrázolásával nem találkozunk. Egyedül a győri szentegyház ünnepli Patrik napját, ugyanis ekkor tartják a vérrel könnyező Szűzanya-kegykép búcsúnapját is. A történethez tartozik, hogy az Írországból menekült Lynch Valter hozta magával a Mária-képet, amely 1697. március 17-én, Szent Partik ünnepén vérrel verejtékezett. Szent Patrik napja, március 17-e az írek nemzeti ünnepe. Ilyenkor az ír férfiak zöld rekettyelevelet tűznek a kalapjukra, és így köszönnek egymásnak: „Áldjon meg az Isten és Szent Patrik.” A legenda szerint Patrik a Jézustól kapott bottal űzte el Írországból a mérges kígyókat. Tőle származik a szigeten sűrűn termő lóhere szimbóluma is, ugyanis azzal szemléltette a Szentháromságot az emberek számára. Az írek úgy tartják, földjükön akkor jön el Krisztus békéje, amikor virágvasárnap Patrik ünnepére esik. Ám addig is, ha a zöld sziget lakóival vagy kedves ismerőseinkkel találkozunk, idézzük fel együtt a népszerű szent áldását: „Legyen az út oldaladon, a szél mindig körülötted, a nap, mely melegen ragyog arcodon, és az eső, mely édesen hull a környező mezőkre. És míg újra találkozunk, Isten óvjon a tenyerén.”