Ítélet és tisztánlátás

Mint elmondta, ezek a témák különféle összefüggésben jelennek meg az Újszövetségben: Krisztus azért jött, hogy üdvözítse a világot, s nem azért, hogy ítélkezzen, de elérkezik a nap, amikor megítéltetünk. A jövőbeni ítélet azonban nem valamiféle bírósági ítélet, hanem voltaképpen a tisztánlátás: az emberek elkülönülése aszerint, hogy kik akarnak részesülni Isten szeretetében, amely mindenkire kiterjed, de magunk dönthetünk arról, hogy akarjuk-e. A pátriárka hangsúlyozta: mindnyájan az alapján ítéltetünk meg, hogy hová helyeztük magunkat Isten szeretetében. Nem ő kárhoztatja el tehát az embert, hanem mi határozhatunk úgy, hogy nem kívánunk kapni belőle. Vagyis azok, akik elutasítják Isten szeretetét, a saját döntésük miatt kerülnek kívülre. „Az ítélet a szeretet próbája – mondta a pátriárka –, a tisztánlátás pedig az, ahogy a szeretetet megéljük.” Nem az számít, hogy mely parancsolatokat szegtük meg, csupán az, hogy kérünk, vagy nem kérünk Isten szeretetéből. Ha megvan ez a szeretet, kérhetjük a megbocsátást azért a rosszért, amit másoknak okoztunk.


A pátriárka szerint a társadalom fejlődéséhez figyelmünket a gyakorlatias szeretetre kell fordítanunk. A gazdasági válságot sem lehet megoldani, ha nem fordulunk Istenhez és a másik emberhez. Mint elmondta, az ökumenikus patriarkátus feladatának tekinti, hogy tegyen a természeti környezet védelméért. A természet rendjének felborulása voltaképp a szeretet antitézise, s a természet károsodásának oka az emberi viselkedés – hangsúlyozta az egyházfő. Ezért fontos, hogy bővítsük a társadalom ismereteit az Isten által az embernek ajándékba adott, teremtett világ védelméről. „Megőrizni és megvédeni a környezetet mindenki közös kötelessége” – emelte ki, s hozzátette: a patriarkátus küldetése, hogy felébressze az emberekben a környezet iránti aggódást. Úgy véli, a körülöttünk lévő világra is alkalmazható az ítélet és a tisztánlátás megközelítése. A kereszténység szerint a természetet romboló cselekedetek bűnök, amelyeknek katasztrofális következményük lehet. Isten teremtésének megóvása érdekében tehát cselekedni kell, s az ökumenikus patriarkátus ebben vezető szerepet vállal. A teremtésvédelemért Kréta szigetén 1991-ben rendezték meg az első pánortodox konferenciát, de szemináriumokat is tartanak az egyház és a természetvédő közösségek közötti párbeszéd előmozdításáért. S a természeti örökség védelmében fontosnak tartják az egyház és a tudományos közösségek közötti együttműködést is. Céljuk, hogy meghatározzák az ökológiai problémákat és a megoldásokat, s így fenntartható, élő környezetet hagyjanak a jövő nemzedékeire. „Mert az ítélet annak alapján fog megtörténni, hogy vigyáztunk-e a világra, hogyan bántunk vele” – fogalmazott az ortodox egyházfő.

A pátriárka a több mint ezerhétszáz éve létrehozott ökumenikus patriarkátus hivatásáról is beszélt. Mint mondta, a konstantinápolyi pátriárka elsőségét elismerik az ortodoxok között. Szólt a pánortodox szinódusról, amelynek előkészítésében az utolsó simítások zajlanak. Ezen a közel-keleti keresztények kérdése is felmerül majd, illetve a testvéregyházak közötti kapcsolat is téma lesz.

Fotó: Kissimon István