Az idei Oscar-szezon során jártunk már Szomália partjainál, a Wall Streeten, a rabszolgák korában, sőt az űrben is, ám azt kevesen gondolták volna, hogy a fontos felismerésekért Texas földjére, mégpedig az 1980-as évekbe kell utaznunk. A hazai mozikba tavaszra megérkező Prince Avalanche – Texas hercege és a Mielőtt meghaltam nem ácsingózott a díjakért, mégis nagy mulasztás lenne kihagynunk őket.
Ahogy a labdarúgás kedvelői szomorúan állapítják meg, hogy a magyar focinak csak múltja van, úgy a moziba járók is arra a következtetésre juthatnak, hogy a régi magyar filmek bizony minden tekintetben felülmúlták azokat, amelyek napjainkban készülnek. Főleg akkor lehangoló a kép, ha a hatvanas-hetvenes évek magyar filmtermésével hasonlítjuk össze ezeket. Még mielőtt az anyagiak hiányát hoznánk fel kortárs rendezőink mentségére, érdemes megjegyezni, hogy a magyarnak nem a hollywoodi, hanem az európai filmgyártás a „vetélytársa”. Az utóbbihoz tartozó alkotásoknál pedig a művészi érték nem függ össze a ráfordított pénzzel. Nem véletlen tehát, hogy a Mértékadó hűséges olvasói igen ritkán találkozhatnak olyan beszámolóval, amely magyar filmmel foglalkozik. Sajnos, erre most sem azért kerül sor, mert végre valami igazán értékeset láthattunk…
Az idén sorra kerülő országgyűlési, önkormányzati és európai uniós választásokon való részvételre bátorítjuk a katolikus hívőket. Érezzük át annak jelentőségét, hogy a választások révén tevőlegesen, felelősen és méltó módon részt vegyünk hazánk, szűkebb közösségünk és Európa sorsának alakításában. Az előttünk álló lehetőségeknek megfelelően járuljunk hozzá a következő időszak feladatainak megvalósításához.
Budapest, 2014. március 6.
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
Ukrán válság
Pietro Parolin szentszéki államtitkár úgy nyilatkozott: a Vatikán reméli, hogy sikerül tárgyalásokkal rendezni az ukrán válságot. A bíboros kívánatosnak tartja, hogy erről a kérdésről a moszkvai patriarkátussal is tárgyalásokat folytassanak.
A Digitális Világkönyvtár – amelynek ötlete 2005-ben született meg – mérföldkőhöz érkezett: az elérhető dokumentumok száma március elején meghaladta a tízezret. A világkönyvtárat az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) azzal a céllal hozta létre, hogy minél több ember számára lehetővé tegye a világ legtekintélyesebb könyvtárainak ingyenes használatát az internet segítségével. A vállalkozáshoz mostanra már negyvenhat ország százkét intézménye csatlakozott.
Gondolatok a fogyasztóvédelmi világnapon
Valamikor boldogult gyerekkoromban egyszer Csehszlovákiában jártam. Mivel szerettem a repülőgépmodelleket – északi szomszédunk gyártotta is ezeket – betértem egy játékboltba. A szocialista ipar termékei azonban nem a megbízhatóságukról voltak híresek, ezért bele-belekukkantottam a dobozokba, hogy megvan-e minden alkatrész. Egyszer csak egy eladónő ugrott oda hozzám, kikapta a kezemből a dobozt, és hangos méltatlankodás kíséretében – melyből persze egy szót sem értettem – visszarakta a polcra. Nem hagytam magam megfélemlíteni. Amikor egy kicsit eltávolodott tőlem, ismét kinyitottam a készletet, és amilyen gyorsan csak tudtam, átnéztem. A hölgy észrevette, mit csinálok, és dühödt arccal elindult felém. Ám mivel úgy láttam, hogy minden megvan, iszkoltam fizetni.
Az új evangelizáció útjai
Kedves Olvasó, aki hűségesen követed híradásaimat közösségünk, az Új Jeruzsálem missziós munkájáról, bizonyára az a benyomás alakult ki benned, hogy a közösségi élet mindig könnyű, s a szeretet állandó megtapasztalását jelenti. Ez persze nincs így. Az Isten által alapított minden közösség – a család is – a szeretet műhelye. Ahol Isten szeretetében akarjuk kimunkálni kapcsolatainkat, s ahol küzdünk a szeretetért. A keresztény közösség olyan emberek egyesülése, akik tökéletlenek, tehát hibáznak, sőt, bűnöket követnek el egymás ellen. De olyan emberek szövetsége is, akik hiszik: a szeretet nagyobb, mint a konfliktusok és a sérelmek, s hogy nincsenek olyan egymáson ejtett sebek, amelyeket be ne gyógyítana a bocsánatkérésben, kiengesztelődésben rejlő isteni kegyelem.
Erkölcstani mozaikok
Az ember természete nyers, ennélfogva értelmezésekor számos véglet irányába lehet elcsúszni. A keresztények szerint az emberi természet teljessége Krisztusban ragyogott fel, amit az unio hüposztatika dogmája rögzít. Jézus karácsonykor felvette az emberi testet, belépett a történelmiségbe; a színeváltozás ünnepén emberi természetén átragyogott az isteni természete; egész életében, halálában és feltámadásában megdicsőítette az emberi természetet. A keresztény gondolkodás alapvetően Krisztus felől értelmezi az emberi természetet, s nem a biológia, az állatok, vagy egy testfelejtő idealizmus felől közelít hozzá.