A Kereszt ereje

Többször megkérdezték már tőlem, hogy milyen felirat szerepel a papok nyakában függő kereszt hátoldalán. Ugyanis meglehetősen nehéz kisilabizálni a görög, illetve ószláv nyelvű liturgikus szöveget. (Igaz, újabban már nem kell feltenni e kérdést, mert valami oknál fogva megváltoztatták a feliratot, s egyszerűen az 1Tim 2,14 szövegét írják rá magyarul.) Minthogy görögkatolikus egyházunkban a nagyböjt harmadik vasárnapját „kereszthódoló vasárnapnak” nevezzük, érdemesnek látszik megválaszolni e kérdést, valamint rávilágítani az eredeti szöveg értelmére.

Svéd Katalin március 24.

Katalin a korabeli egyház nagy alakjainak munkatársaként szinte észrevétlenül valósította meg az életszentséget. Svéd Brigitta és Ulf Gudmarsson negyedik gyermeke volt, 1331 körül született. Egészen fiatalon egy kolostorba küldték tanulni, majd tizenhárom éves kora tájékán férjhez adták Eggert van Kyrenhez, egy német nemesemberhez. Katalin férjével szüzességben, szigorú vallásos életet élt. Időközben megözvegyült édesanyja megalapította a Brigitta-rendet. Katalin elkísérte anyját Rómába, hogy a közösség elnyerje a pápai jóváhagyást. Az út során kapta a hírt: Eggert meghalt. Katalin a gyász idején írta meg svéd nyelven A lélek vigasztalása című művét.

Az egyházatyák számára az özvegyekről volt szó

Az elvált újraházasodottak problémája a korai egyházban: vita Giovanni Ceretivel

 

Az elvált újraházasodottak helyzetének megvitatása az egyház közösségében sürgetővé vált a közelgő püspöki szinódusra való tekintettel. Ebben az összefüggésben annak elérése céljából, hogy ezen személyek köre a szent Eucharisztia vételéhez járulhasson, egy sor bizonyíték kerül említésre az egyházatyák korából. Ez történik mindenek előtt Giovanni Cereti (szül. 1933 Genova) egyik művében, aki a Genovai egyházmegye papjaként patrisztikát és ökumenikus teológiát tanult, és ezeken a területeken dolgozott sokáig, és ezenfelül már több mint 30 éve lelki kísérője a leginkább házaspárokkal foglalkozó „Equipes Notre-Dame” közösségnek.

Mostohaöregek

Az egyháznak vannak mostohagyerekei – Ferenc pápánk végre nagy szeretettel igyekszik mindnyájukat az egyház szívére vonni, és közéjük tartoznak a Nagy Átjáró felé bandukolók: az öregek is. Így van ez, legalábbis ami a magyar egyházat illeti, de nem valószínű, hogy Európában másutt más lenne a helyzet. Már csak azért sem, mert kultúránkban valahogy úgy alakult a közgondolkodás, hogy öregedni vagy épp aggastyánnak lenni szégyen, kozmetikázni, eltüntetni való dolog. Mára elhamvadt a régi korok azon felfogása, hogy az öregek bölcsek, de legalábbis sok tapasztalattal rendelkeznek, és ez hasznára van az egész közösségnek. Amit az idősek tudnak, az korszerűtlen, és senkit sem érdekel – ez a tán ki nem mondott, de általános vélemény.

Fohász

Március 13. 2013 – Ezen a napon
új pápa áldása suhant a világra,
és embermilliók úgy érezték,
hogy mától kezdve
a béke és barátság útján járva
ölelni fogják egymást a népek,

Lacika

Ő Lacika, négyéves, és éppen egy szelet kenyeret eszik. Két kis szutykos kezében tartva, nemcsak egyszerűen eszi, hanem szinte falja, „magába húzza” az ételt. Láthatóan nem számít, mit eszik, az íz helyett a mennyiség a fontos, csak a gyomra legyen végre megtöltve valamivel. A szemei a legkifejezőbbek. Védekező, kétségbeesett tekintet ez, mintha azt mondaná: ugye nem veszitek el tőlem? Éjfekete szembogarai éles ellentétben állnak világos, szőkés hajszínével.

Gyümölcsoltó, tavaszhozó

Egyik este a ráckeresztúri templomkert csöndjében azon tűnődtem, hogy példát vehetünk a természetről, amely minden évben képes megújulni. Nem tiltakozik, nem ellenkezik, nem panaszkodik. Újra és újra leveti télikabátját, kibújik prémes sapkájából, eldobja meleg sálját és kötött kesztyűjét, s áttetsző, fehér vagy éppen rózsaszín ruhát ölt. Díszbe öltözik, akár menyegző előtt a várakozásokkal teli leány. Várja a teremtő zümmögést, a méhek megjelenését, hiszen a tavasz ígéret és lehetőség.