Magyar Kurír - Új Ember - Oldal 1062 a 2757-ből - Magyarország katolikus hetilapja

Csak együtt az úton

2014-04-172014-04-17 Szerző: Pallós Tamás

Szegedi találkozás Kondé Lajos dómplébánossal

Közhely: a templom jel – felkiáltójel. Messzire látszik, eligazít, toronyirányba fordít. A templom néha képes egy nagyvárost is maga köré rendezni: centrum, igazodási pont lesz – és az is tud maradni. Ahogy például Bécsnek „csúcsa” és forgástengelye a mindenhonnan látszó Stephansdom, úgy Szegeden a Fogadalmi templom az első, amely kettős tornyával már távolról beazonosíthatóvá teszi a várost. De a szegedi dóm nemcsak meghatározó látványelem, vonzó turisztikai célpont, hanem valódi fórum, spirituális központ is. Élettel és kihívásokkal teli. Kondé Lajos plébános 2001 óta vezeti-formálja a nagy vonzáskörzetű, különleges egyházközséget. Húsvét közeledtével a szegedi valóságról, a feladatokról és a hitelességről beszélgettünk, de a témát és az ünnepi hangolódást messzebbről, a Genezáreti-tó partjáról indítottuk. Nemrég ugyanis egy szentföldi zarándoklaton vett rész…

– 1986-ban jártam először a Szentföldön, a bécsi ferencesekkel. Az utazáshoz szükséges pecséteket a kinti konzulátuson kérték meg nekünk. A maga rendszerváltozás előtti izgalmával különleges, szép élmény volt számomra. Akkor tátott szájjal néztem a Szentírásból jól ismert helyeket, amelyek másféle valóságként jelentek meg. Leszűrtem azt, hogy a ma látható, jobb-rosszabb állapotban lévő nevezetes épületek legnagyobb része nem Jézus korából való. A természeti környezet mélyebb benyomást tett rám: a Genezáreti-tó, a Tábor-hegy… – és az akkori látogatás alkalmával, egy kétnapos sivatagi túra keretében felmentünk a Sínai-hegyre is. Ott fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy igazán a táj adja vissza a miliőt, azt a világot, amely Jézus korát jelenti. Ott – a máig változatlant szemlélve – érti meg, éli át az ember a hegyek szimbolikáját, Jézus példabeszédeinek képeit, hasonlatait, a halfogás jelentőségét… Első látogatásom óta ez jelenti számomra a Szentföldet.

Nagyböjti zarándoklat a Gellért-hegyen

2014-04-17 Szerző: Cser István

Több száz hívő és érdeklődő részvételével nagyböjti zarándoklatot tartottak április 10-én a Gellért-hegyen átvezető Tisztulás Útján (Fehér Szív Útja). A Böjte Csaba ferences szerzetes, a pálos és a ferences rend, valamint világiak által tavaly alapított nagyvárosi zarándokutat a közös rózsafüzér imádság után Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek áldotta meg a Sziklatemplomnál. A „szeretetet, a jóságot, a békét kereső” résztvevők a hegyi ösvényeken, majd az Erzsébet hídon áthaladva, a „bűnbánat és a megtisztulás zarándokútján” az embernek adott isteni parancsokat feldolgozva jutottak el a pesti ferences templomba, ahol a Csaba testvér által bemutatott szentmisén vehettek részt.

Egyháziak a műemlékvédelem panteonjában

2014-04-17 Szerző: Baranyai Béla

Az ICOMOS (International Council on Monuments and Sites) az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete, a párizsi székhelyű Világörökség Bizottság állandó műemlékvédelmi szakértő intézménye. Magyar tagszervezete, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága több évvel ezelőtt hozta létre a Műemlékvédelmi Panteont. Ennek célja, hogy a magyar épített örökség megőrzésében, a műemlékvédelmet szolgáló kutatásban és oktatásban élen járó szakemberek tevékenységét megörökítse, és ily módon emléket állítson nekik. Idei évi rendes közgyűlésén a Magyar Nemzeti Bizottság e panteonba emelt két egyházi szakembert, Fieber Henriket és Arató Miklós Orbánt.

A Kehely

2014-04-17 Szerző: Tóth Sándor

Megoldódott a Szent Grál rejtélye?

Messze fönt a gyerekkor felhőfodrai, a kezemben Wolfram von Eschenbach Parzivalja. Ez a sokrészes könyv, amelynek strófái Richard Wagnert is elragadták. Zenedrámájában alázatosan leborult az örök Grál előtt.

Nagybácsikám arca tűnik fel a felhő fodrai közt, ahogyan akkor, amikor egy különös történetet mondott el nagycsütörtökön egy hegyről. A falunkat övező Aranyhegyről, bércekről, melyek egymásba kapaszkodva őrzik a történet titkát: – Holnap, nagypénteken délután menj ki a hegybe, megnyílik, szaladj be rajta, rengeteg kincset lelsz. De siess, mert hamarosan bezáródik, és te ott maradsz.

„Mert úgy szerette Isten a világot…”

2014-04-17 Szerző: Baranyai Béla

Könyvespolc

Immár huszonötödik kötetéhez érkezett a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Sapientia Füzetek című sorozata. Ezekben a kis könyvekben a legtöbbször a főiskola által szervezett konferenciák anyaga jelenik meg. A legújabb kötetben a 2013. november 16-án megrendezett tanácskozás szövegeit olvashatjuk, melynek központi témája a megváltás volt.

Felfelé

2014-04-17 Szerző: Nagy Enikő

Látogatás Ferihegyen – kifutópályán, tűzoltóságon, kápolnában

Évi hatszázezer légi járat Magyarország fölött, évi hatvanmillió ember a levegőben. Nyolcvan százalékuk átrepül a légtéren, míg a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre érkező vagy onnan induló járatok száma kilencvenezer, ami majdnem egy magyarországnyi utast jelent. És a legszebb az egészben, hogy mindnyájuknak története van. Megismerkedhetünk most néhánnyal, miközben a nemrég megáldott reptéri kápolnában időzünk. De pilóták történeteivel is találkozhatunk, egyúttal bepillanthatunk oda, ahova utasként nemigen lehet, a pilótafülkébe vagy a hangárba, sőt a légi irányítók világába is.

„A hegyet is elhordjuk”

2014-04-292014-04-17 Szerző: Kiss Péter

Kertek születése Békásmegyer-Ófalun

Civil kezdeményezőkészség és közösségi erő – amikor e kettő találkozik, megmozdulnak a hegyek. Ha pedig ennek egy plébánia a színtere, a társadalom atomizálódásának jeleit gyakorta megtapasztaló embernek hirtelen nagyon jó kedve támad. Úgy érezheti: néha sikerül csakugyan kovásznak lennünk, és kicsinységünk ellenére sokaknak mintát adnunk.

Sárkörte, kékalma, Petőfi körtefája, pónyikalma, szomolyai cseresznye, budai domokos, vérkörte, bőralma, háziberkenye, baturalma, tüskéskörte, piros pogácsaalma, sózó körte, rétesalma, hosszúszilva, fűzalma – olvasom a karókra tűzött színes táblákon, a fal mellé állított facsemeték fölött. Budapest első tündérkertjének megnyitóünnepsége zajlik Békásmegyer-Ófalu plébániájának közösségi házában, március 29-én. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki számára az összes ültetésre váró gyümölcsfa neve ismeretlen. Pedig nagy- és dédszüleink életéhez még a többségük hozzátartozott, akárcsak a termésükből készült lekvár, befőtt, pálinka. A tündérkerteket – amelyekből ma már több mint ötven van országszerte és a határainkon túl – éppen emiatt, a feledés ellen alapítják: azért, hogy a Kárpát-medence őshonos gyümölcsfái és a magyar gyümölcstermesztés sokszínű hagyományai ne tűnjenek el nyomtalanul. „Azt szokták mondani, hogy ott vagyunk otthon, ahol a nagyapánk által ültetett gyümölcsfáról szedhetjük a gyümölcsöt – kezdi beszédét Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter. – Természeti örökségünk védelme legalább annyira fontos, mint a szellemié. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági szervezete kimutatta, hogy az elmúlt száz évben az őshonos növényfajták hetvenöt százalékát vesztette el az emberiség, és a maradék huszonöt százalék jelentős része is veszélyeztetett. A kormány kiemelt figyelmet szentel ennek a problémának, ezért igyekszik előmozdítani a génmegőrző gyümölcskultúra ügyét. Az egyházak jó partnerei e téren is: a tündérkerteknek sok helyen parókiák, plébániák adnak otthont. A hagyományainknak megtartó erejük van, de csak akkor tudnak hatni, ha teszünk a fennmaradásukért. Kívánom, hogy azok a fák, amelyeket ma elültetünk itt, erős gyökereket eresszenek, és egyszer képesek legyenek valamennyiünket megtartani.”

Aki látott és hitt Jn 20,1–9

2014-04-16 Szerző: Nemeshegyi Péter SJ

„Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a hitetek, és még mindig bűneitekben vagytok. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden más embernél. Krisztus azonban feltámadt a halottak közül!” (1Kor 15,17.19) Csaknem kétezer éve írta le Pál apostol e sorokat, de még ma is úgy hangzanak, mint egy harsona zengése, mely elűzi az éjszakát, és felkelti a napot, hogy fénybe borítsa az egész világot. Nem a halálé a végső szó, hanem az életé; nem a gyűlöleté, hanem a szereteté; nem a gonoszé, hanem Istené.