Magyar Kurír - Új Ember - Oldal 1061 a 2750-ből - Magyarország katolikus hetilapja

„A keresztek összehoztak bennünket”

2014-04-11 Szerző: Koncz Veronika

Zarándokút a Sokoró lankáin

Nyúl község a Sokorói-dombság szelíd lankáin terül el Győr és Pannonhalma között. A település, amelyen mintegy négyezren élnek, ezeréves múltra tekint vissza. A szépséges dunántúli táj sok mindenről tudna mesélni. A falu volt királyi birtok, értékes földjeit, szőlőit többször is eladományozták. A község sokat szenvedett az átvonuló seregektől, és mivel Pannonhalmával a támadók gyakorta nem bírtak, a környező településeket dúlták fel, Nyúlt is. A mohácsi vész után a település elnéptelenedett, a magyar és a török földesúr csalogatta vissza az elmenekült lakókat. A nyúliak sokadszor is újrakezdték.

A számtalan viszontagság már a múlté. A község épül és szépül. Ám, ami a legfontosabb, a nyúliak közt ma is többen élnek olyanok, akik hisznek az újrakezdésben, abban, hogy építeni és jót tenni érdemes. Szűcs Mihály nyugdíjas biológia és földrajz szakos tanár is közéjük tartozik. Az ő meghívására látogattunk a községbe, ahol tanúi lehettünk annak, hogy a hit és az akarat hegyeket, de legalábbis köveket mozgat. A nagyhéten ugyanis különleges keresztutat adnak át a településen.

A szabadság országában

2014-04-11 Szerző: Lapis Krisztina

Férjem, Kakuk György koszovói ENSZ békefenntartó misszióban végzett megbízatásának lejártával 2009 nyarán Kelet-Timorba, Dilibe költöztünk, ami óriási kihívást jelentett. Az akkor éppen második osztályt végzett Janka lányunk és az első évfolyamot befejezett András fiunk ugyanis hallani sem akart arról, hogy még távolabb kerüljünk az otthonunktól, a barátainktól, az akkor már kilencvenéves dédnagyanyánktól, a családunktól.

Hálával és pálmaágakkal Kelet-Timorban

2014-04-11 Szerző: Kakuk György

A délkelet-ázsiai országból Új Ember-olvasó honfitársaink küldték el írásaikat

A kereszténységet a portugál gyarmatosítók hozták el Kelet- Timorba. A misszionáriusok jó munkát végeztek. Az egymillió lakosú ország mélyen vallásos, és a katolikus egyház bármilyen politikai döntés meghozatalánál megkerülhetetlen. Az egyház kivívta magának a hívek tiszteletét. Az 1975-ben kezdődött indonéz megszállás alatt az egyetlen olyan intézmény volt, amely, ha kellett, diplomáciával, ha kellett, az illegalitásba szorult gerillák segítésével fenntartotta a reményt a kelet-timoriakban.

„Arca ragyogott, mint a Nap” Mt 26,14–27.66

2014-04-112014-04-11 Szerző: Székely János

A passió az evangélium legrégebben kikristályosodott szövege. Ez a legfontosabb, a legelső, amit az első keresztények el akartak mondani Krisztusról. A passió ősformáját valószínűleg a jeruzsálemi ősegyház fogalmazta meg még a Krisztus utáni 30-as években. E közösség rendkívül jól ismeri a helyszíneket (Betánia, Betfagé, az Olajfák hegye, Getszemáni-kert, Kedron patak, a főpap háza, Pilátus palotája stb.). Nagyon sok személyt említenek név szerint. Pontosan ismerik tehát az eseményeket, a szereplőket, a helyszíneket. 1941-ben Jeruzsálemben a régészek találtak egy Krisztus korabeli ossariumot (csonttartó ládikót), ezzel a felirattal: „Alexander, Simon fia, Cirenei”. Szinte minden kétséget kizáróan az evangéliumi Cirenei Simon egyik fiának csonttartó ládáját találták meg! Egy apró ponton döbbenetesen igazolódott az evangélium történeti hitelessége. Jézus szenvedéstörténete nem a vért, nem a fizikai kínokat emeli ki. Ezeket szinte inkább zárójelbe teszi. Talán azért is, mert annyira szörnyű volt visszagondolni ezekre. A passió sokkal inkább azt mutatja meg, hogy Jézus a szenvedés poklait győzelmesen járta végig. A kín, a gyűlölet, a halál sötétségében is az ő fénye ragyogott és győzött. Ez egy dicsőséges passió.

„Ismerjétek meg, amit tesztek!”

2014-04-11 Szerző: Kajtár Edvárd

A diakónusszentelés során hangzik el a püspök buzdítása a szentelendőkhöz: „Ismerjétek meg, amit tesztek!” Ez a mondat nemcsak a klérust kötelezi. A II. vatikáni zsinat liturgikus konstitúciója, a Sacrosanctum concilium 14. és 19. pontja közötti részében a liturgikus képzés és nevelés fontosságát hangsúlyozza, elsősorban a klérus számára, de kiemelten a híveknek is.

Lázár feltámasztása

2014-04-11 Szerző: Ivancsó István

A nagyhét nyitányául szolgáló virágvasárnap előtti szombaton görögkatolikus egyházunkban Lázár feltámasztásáról emlékezünk meg. Milyen nagyszerűen hirdeti ezt meg az ünnep fő éneke: „Az általános feltámadást kínszenvedéseid előtt velünk elhitetni akarván, Lázárt támasztottad fel halottaiból, Krisztus Istenünk!” S milyen nagyszerű az is, hogy nem holmi legendára, hanem az Isten által sugalmazott evangéliumi beszámolóra alapozódik az ünneplésünk (Jn 11,1–45)! Mint ahogy majd a következő üdvtörténeti eseményekkel (szenvedés, halál, feltámadás) kapcsolatban is így lesz, mert megjelenítő megemlékezéssel ünnepeljük őket.

Labre Szent Benedek József április 16.

2014-04-11 Szerző: Szalontai Anikó

Labre Benedek József egy kis francia faluban született, Amettes-ben, 1748. március 26-án. Tizenöt gyermek közül ő volt a legidősebb. Amikor tizenkét éves lett, magához vette pap nagybátyja, François Labre. Benedeket az imádság és a szemlélődő élet vonzotta, a tanulás iránt nem volt érzéke, és nem is akart pap lenni. Először trappistának készült, de ezt nagybátyja és szülei egyaránt ellenezték. 1766-ban járvány tört ki, és Benedek nagybátyjával együtt önfeláldozóan ápolta a betegeket. A járvány egyik utolsó áldozata François Labre volt.

A visszaadott szög

2014-04-11 Szerző: Nagy Enikő

Bada Márta színes mesevilága Jézus szenvedéstörténetében

A hálószobában ülünk le, ez a műhely is. A falon a kedvenc képei lógnak, néhány ott a sarokban sorakozik, és az állványon is van egy. Ez még készülőben. Bada Márta cigány festőművész különleges világában járunk, mesebeli színek között, cigányok rég elmesélt történeteiben. Az egyedülállóan tizenhat stációból álló Jézus szenvedéstörténete sem a megszokott úton visz végig. Olyan helyeken vezet, ahol a szögnek különös jelentősége van.

„Már kisiskoláskoromban is rajzolgattam – meséli Bada Márta –, cigányasszonyok mondták, hogy rajzoljak már vallási képeket.” Akkoriban a cigányok gyakran összejöttek, hogy meséljenek. Mindig a legöregebb mesélt, őt hallgatták a többiek. „Nem volt tévé, de lámpa sem, evvel szórakoztattuk magunkat.” Volt, hogy elkezdték este, és csak másnap reggel fejezték be. A kis Márta pedig lerajzolta a hallottakat, a tündéreket és a sárkányokat. A szobája falán lógó egyik kép, a Virrasztó cigányok is a mesemondást örökíti meg, középen a pipázó cigánnyal, aki mondja a sok-sok történetet. „Rajzoltam én Jézust meg Máriát is, de sose tettem rá glóriát – mondja a festőművész –, mert gyerekként általában elfelejtettem, de azok az egyszerű cigányasszonyok anélkül felismerték, hogy az Mária, úgyhogy megnyugodtam.”