A húsvét előtti, a nagyhetet kezdő vasárnap szép magyar neve virágvasárnap, latinul dominica palmarum, azaz a pálmaágak vasárnapja. E napon vonult be Jézus szamárháton Jeruzsálembe, s a nép hozsannát zengett, pálmaágakkal integetett, ujjongott, és dicsőítette Isten fiát. Pilinszky János elgondolkodtató sorai rávilágítanak e felemelő eseménysor legapróbb részleteire is: „Jézus jeruzsálemi bevonulásáról János evangélistánál olvashatjuk a legjelentősebb beszámolót.
Szereplői: a lelkes tanítványok serege, az út porába hulló pálmaágak, s az isteni teher alatt szelíden lépkedő »szamaracska«. S még valami: a kövek. Jézus még őket is bevonja az ujjongásba: ha nem a nép, hát ők, a »kövek kiáltanának!«. Ki ünnepel itt? Mintha a teremtett világ egy-egy képviselője, a kő, a pálma s a szamaracska az egész nagy egyetemet képviselné a bevonulásban.”
Jézussal együtt vonulhatunk mi is, ha nem is szamárháton, inkább gyalogszerrel, hallgatva az örömteli ujjongást, amely egyre halkul, végül a csöndbe tér. A szent három nap csöndjébe. A virágvasárnapi, majd nagyheti elmélkedéshez Bódás János Virágvasárnap című költeményét ajánlom.
