Húsvét 4. vasárnapján tartja az egyház a hivatások világnapját: ilyenkor a földkerekség minden táján azért imádkozunk, hogy a Jó Pásztor támasszon szolgálatára új papi és szerzetesi hivatásokat. Köztudomású, hogy az úgynevezett nyugati világban egyre csökken a papok és szerzetesek száma, így az elöregedő papságra egyre több és súlyosabb teher nehezedik.

Katekézis a liturgiáról

Amikor a II. vatikáni zsinat megnyitotta a kaput a népnyelv használata előtt a liturgiában, a zsinati atyák nem is gondolták, hogy néhány év múlva milyen elsöprő hatása lesz ennek az engedménynek. A zsinati szövegek ugyanis nem írják elő minden szövegre kiterjedő érvénnyel a népnyelv alkalmazását, elsősorban csupán az istentiszteletnek azokon a részein ajánlják bevezetését, amelyek kifejezetten a népre tartoznak.

Görögkatolikus egyházunkban minden keddet az Úr tisztes és dicső prófétája, előhírnöke és keresztelője emlékének szentelünk. Persze ezzel egyáltalán nem csorbul az Úr iránt való tiszteletünk és a feléje irányuló imádatunk. Ez a keddi nap fő énekéből, a tropárból is kiderül. Ugyanis sok szépet meg- és átimádkozunk ebben a szép himnuszban Keresztelő Jánosról, de a végső „csattanója” mégiscsak „a testileg megjelent Istenről”, Jézus Krisztusról szól.
Mint a bizánci himnuszokat általában, a keddi tropárunkat is át- meg átszövik a bibliai idézetek. Összesen hét található benne ezekből.

A hét szentje

Geréb községben született 1904. április 21-én. Szülei föld nélküli parasztok voltak. Korán elveszítette őket – egyéves volt, amikor édesapja meghalt, és négy, amikor édesanyja elment, hogy Amerikában próbáljon szerencsét. Nagyapja gondoskodott róla, majd hétéves korától nagybátyja, Demeter Petrenko görög katolikus pap nevelte. Az ő hatására döntött a papi hivatás mellett. Az eperjesi evangélikus gimnáziumban érettségizett, majd az ottani görögkatolikus szemináriumban végezte el a teológiát. 1929-ben szentelték pappá. A prágai görögkatolikusok lelkipásztoraként kiemelt figyelmet fordított a szegények, a munkanélküliek, az árvák, illetve az ifjúság pasztorációjára. 1936-ban visszatért Eperjesre, ahol a szeminárium spirituálisa, 1941-től püspöki titkár, 1943-tól teológiai tanár és a Blahovistnik című katolikus lap első főszerkesztője volt. A II. világháború után Gojdics Péter eperjesi megyés püspök segítséget kért a Szentszéktől a növekvő szovjet befolyás miatt. 1947-ben Hopko Bazilt nevezték ki segédpüspökévé.