Karácsony, húsvét, pünkösd

Barna Gábor, a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológia Tanszékének vezetője, a kötet szerkesztője elmondta: Bálint Sándor elsősorban pedagógusnak tartotta magát. Élete példájával nevelt. Mindenkit megfogott nagy műveltsége, mély hite és tiszta, közvetlen embersége, segítőkészsége, szolgáló szeretete. Tudósként és emberként egyaránt példakép. Egyházmegyéje elindította boldoggá avatását, ami már eljutott a pozícióig. Bálint Sándort immár a tiszteletre méltó jelzővel illethetjük.

 

 Az egyházi év nagy ünnepeiről Karácsony, húsvét, pünkösd címmel, valamint az évközi idők ünnepeiről Ünnepi kalendárium címmel írt kétkötetes munkáját Bálint Sándor egyik levelében tudományos pályája „fő művének és nagy emberi hitvallásnak” nevezte.


Az egyetemről való eltávolítása (1966) utáni években minden anyagi támogatás nélkül, csupán tudósi elkötelezettségből, hatalmas erudícióval írta meg az 1970-es évek elején nagy munkáját, melyben nemcsak a magyar nép keresztény ünnepi hagyományait mutatja be, hanem kitér a szomszéd népek hasonló szokásaira is.

 

 

A Karácsony, húsvét, pünkösd az 1973-as év nagy könyvsikere volt a római katolikus egyház könyvkiadójánál, a Szent István Társulatnál. A munkán átsüt a szerző keresztény humanista meggyőződése, amely módszertani semlegességgel párosul. Egy tudós, egy kutató ennyit tud tenni.
A könyv stílusát, Bálint Sándor szóhasználatát jól adja vissza Albrecht Friedrich német fordítása.

 

A szegedi tudós a népi vallásosság kutatásának európai összehasonlításban is egyik legkiválóbb szakértője lett. „Az elkövetkező évek fogják igazán bebizonyítani, hogy Bálint Sándor munkái az európai kultúra egyik fontos részterületének megismerésében milyen alapvető jelentőségűek” – írta Matthias Zender, a Bonni Egyetem professzora. A könyv az európai szokáskutatás egyik alapműve – hangsúlyozta Barna Gábor.

 

Elmondta, hogy a könyvet eredetileg a szerző születési centenáriumára tervezték. Mostanra készült el. Több püspök támogatta, katolikus és evangélikus. A legfőbb támogató az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Művészeti Akadémia.

 

Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató arról beszélt, hogy a könyveknek megvan a maguk története. Ennek a most bemutatandó könyvnek is. Az 1970-es évek elején, amikor Bálint Sándor elkészült a kézirattal, a Szent István Társulat csak úgy adhatta ki, hogy ő lektorálta. A két kutató együtt munkálkodása így kezdődött.

 

Kucsera Tamás Gergely a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára köszöntő szavaiban kiemelte, hogy Bálint Sándor a magyarországi keresztény szociális gondolat egyik meghatározó alakja. Írásait jó szívvel ajánlotta mindenki figyelmébe.

 

Latorcai Csaba az Emberi Erőforrások Minisztériuma nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára Bálint Sándor emberi és politikusi erényeit idézte fel. Emlékeztetett arra, hogy erkölcsi és hitbéli szilárdsága miatt a tudósra besúgók tucatjait állította a kommunista rendszer, bár a helyzet abszurditását jól illusztrálja, hogy a megfigyelt emberi és tudományos nagyságáról még egyikük-másikuk is a tisztelet hangján jelentett.
Lantos Miklós felidézte a szakrális emlékek felkutatása érdekében Bálint Sándorral közösen tett gyűjtőutakat. A kötet közreműködői közül Paksa Katalin került legközelebb Bálint Sándorhoz, hiszen a menye lett. Már 2004-re elkészítette a könyv alapján azt a CD-t, amely az MTA Zenetudományi Intézet gazdag archívumának köszönhetően bemutatja mindazt a népénekanyagot, amelyre a szerző a könyvében hivatkozik. A CD-t tartalmazza az új német nyelvű kiadás.

 

A könyvbemutatón a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének népviseletbe öltözött hallgatói közreműködtek, akik Vakler Anna tanárnő vezetésével az ünnepeket megidéző énekeket adtak elő.

 

Barna Gábor professzort arról kérdeztem, mit jelent most ez a tudományos összefogással készült, német nyelvre fordított könyv.
– Nemcsak Bálint Sándor munkásságának, a magyar tudományosságnak lehet kiváló hírvivője a német nyelvterületen, hanem a magyar és Kárpát-medencei közös keresztény kultúrának is – hangzott a válasz.