Jubilál a Magyar Katolikus Rádió

Örömhír mindenkinek! – A ma már jól ismert szignál 2004 pünkösdjén szólalt meg először. Az azóta eltelt tíz év hozott megpróbáltatásokat, ünnepeket és munkás hétköznapokat. Hozott egyre növekvő hallgatótábort és kiváló munkatársakat, műsorkészítőket, műszakiakat és üzemeltetőket egyaránt. És a rádió sugározta, megerősítette valamennyiünk közös élményét, hogy élni, az Örömhír tudatában élni jó, érdemes és lehetséges!

A Magyar Katolikus Rádió (MKR) napi huszonnégy órás műsorfolyama szigorúan szerkesztett, palettáján a jelenleg elképzelhető valamennyi rádiós műsortípus megtalálható. Munkatársai hivatásos médiaszakemberek. Korábban középhullámon sugárzott adása az ország területének nyolcvan százalékán elérhető volt. Jelenleg tizenhét jó minőségű FM-, azaz ultrarövid-hullámú frekvencián sugároz, ezzel eléri a Dunántúl nyolcvan százalékát, az ország középső területeinek jelentős részét, természetesen Budapestet és régióját, valamint Kelet-Magyarországon Debrecent és térségét. Műsora folyamatosan megtalálható az interneten, s az elhangzástól számított fél éven belül valamennyi műsor visszahallgatható (www. katolikusradio.hu). Az MKR közönségének tekint minden magyarul értő embert. Nagy szakértelemmel szerkesztett műsorai révén alapos és a mindennapi élethez elegendő ismeret szerezhető közéletről, politikáról, művészetről, gazdaságról, kultúráról, tudományról, a család, az ifjúság, az oktatás és az egészségügy témáiról, a magyar nyelvről és irodalomról csakúgy, mint a liturgiáról, az egyház eseményeiről és tanításáról.

Beszélgetés Kunszabó Zoltánnal pünkösd valóságáról

Az állandó diakónus az Esztergom–budapesti főegyházmegyében szolgál, az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség alapító vezetője. Az Új Ember hasábjain megjelent cikksorozata a közelmúltban látott napvilágot könyv formában Az új evangelizáció útjai címmel.

‒ A mai ember számára hogyan lehetne közelebb hozni a Szentlélek fogalmát? – de máris kijavítom magam: hiszen nagyon is megtapasztalható valóságról van szó. Igaz, a Szentháromság fölfogása sok ember számára nehézséget jelent. Az Atyát még könnyebb elképzelni, a Fiú, Jézus Krisztus áll legközelebb – képileg is – a mi valóságunkhoz, de mit mondhatunk a harmadik személyről, a Szentlélekről?

– Amikor valaki belép egy könyváruházba, feltűnő helyen ezoterikus könyvek sokaságával találkozik. Ezek mind arról szólnak, hogyan lehetne szellemi módon átlényegülni, szellemi segítséggel magasabb létsíkra emelkedni. Bár ezek a könyvek kifejezetten rossz megoldásokat ajánlanak, mégis kifejezik a korigényt. Az ember ugyanis fogékony arra, sőt, reményét veti abba, hogy egy láthatatlan, mégis valóságos, nála magasabb rendű erővel kerüljön kapcsolatba. Mi, keresztények azt mondjuk a keleti egyházatyák nyomán: a Krisztustól való új életben lehetséges az átistenülés – a magasabb létsíkra emelkedés – a Szentlélek által, és elérhető bárki számára. Ez áthatja az emberi létezés egészét. A keresztény lelkiség kincsestára megnyitja előttünk ezt az utat.
Amikor azt mondom: ostobának érzem magam, képtelen vagyok eligazodni a világ dolgaiban, nem látom át az összefüggéseket, akkor a bölcsesség Lelkére van szükségem. Máskor, ha szomorú vagyok, depresszió kerülget, képtelen vagyok összeszedni magam, világos, hogy a vigasztaló Lélek felé fordulok, megint máskor a szeretet Lelkét igénylem.

Az Újszövetség kifejti: a Szentlélek a teljes életet közvetíti, az isteni életet, amelybe bekapcsolódhatunk. Ettől kellene hogy hangos legyen a város: igenis lehetséges fölemelkedni! Ha forradalmat, megújulást szeretnék az életemben – mindez lehetséges a Szentlélek által.

A párbeszéd legnemesebb formája mindig új feladatot, elhatározást, hitet kíván. Újra és újra úgy érezzük, hogy nem tudunk imádkozni. Talán azért, mert „kinőttük” korábbi imamódunkat, de legalábbis jobban, személyesebben szeretnénk Istenhez szólni, esetleg kérdeznénk őt, vitába szállnánk vele.
A tárgyalás, a kompromisszumkeresés, egymás álláspontjának megismerése nélkülözhetetlen, de csak „köztünk marad”, nem emelkedik fel magasabb szintre. Nemcsak a politikusok módszere ez, mindnyájunknak meg kell tanulnunk, különben egymásnak esünk.