Évzáró

Szerző:

Kitört a szünet. Eljött a nap, amit mindenki vár, aki iskolába jár, függetlenül attól, hogy az iskolapadot koptatja, vagy a katedrán áll. Jön a jól megérdemelt pihenés. Ám előtte még egyszer összegyűlünk az iskolában, megkapjuk a bizonyítványt, megtapsoljuk azokat, akik valamilyen kiemelkedő teljesítményt értek el, és búcsút veszünk egymástól. Kissé formálisnak tűnik: minden évben ugyanaz történik, mégis fontos megállni, együtt értékelni, ünnepelni. És milyen jó, amikor több száz gyerek egyszerre felujjong, amikor felhangzik a mondat: „A 2013/2014-es tanévet lezárom!”

A kegyszobor visszatért – Szentkút megújul

Szerző:

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek szentmise keretében búcsúztatta a mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhelyről a budapesti Szent István-bazilikába a felújítás idejére tavaly ősszel befogadott kegyszobrot. Tavaly, október 4-én, Szent Ferenc ünnepén Áder János jelenlétében kezdődtek el a munkálatok. A köztársasági elnök a korábbi tartományfőnökkel, Magyar Gergellyel közösen helyezte el az új zarándokközpont alapkövét. A mintegy hárommilliárd forintos fejlesztés európai uniós támogatással valósul meg. Ilyen módon, mint Kálmán Peregrin, a kegyhely igazgatója elmondta, egy XXI. századi igényeknek megfelelő búcsújáró hely alakul ki. Az adorációs kápolnában folyamatosan imádkozhatnak a hívők, a szakrális és a turisztikai tereket elválasztják egymástól, mégis egységet alkotnak. A zarándokok fogadása, a gyóntatás, a szentmise-bemutatás és a különféle népi áhítatok biztosításának rendelik alá a többi funkciót. Elkészült a szabadtéri oltár „szentképe”, a nagyszerű mozaik, s a kegyszobor visszatért a felújított bazilikába – ezzel a kegyhely „szíve” ismét elevenen lüktet. A munkálatok folytatódnak még, de idén már valamennyi búcsút meg tudják tartani – hangsúlyozta Kálmán Peregrin atya.

Ezt választom, ez az én utam

Szerző:

Pap- és diakónusszentelés Esztergomban

Az esztergomi bazilika főkapuja nyitva. A papság – élén Székely János segédpüspökkel és Gaál Endre nagypréposttal – hagyományosan a bejáratnál várja Erdő Péter bíborost, prímást, esztergom–budapesti érseket. A családtagok, barátok, ismerősök, az egyházközségek tagjai és más hívők már korábban megtöltötték a bazilika padjait, sokan ismerősként köszöntötték egymást. Ez is megerősít abban, hogy létezik és egyre inkább megmutatkozik a magyar katolikus társadalom. Diakónusokat és áldozópapokat szenteltek, és a jubiláns papokat köszöntötték június 14-én. Az egyházmegye papságának jelentős része helyet foglalt a szentélyben, hogy a bíboros főpásztorral együtt vegyen részt a szertartáson. Jelen volt Paskai László bíboros, nyugalmazott érsek is.

Négy növendéket szenteltek áldozópappá az Esztergom–budapesti főegyházmegyéből. Hodász András diplomával, tanári múlttal érkezett a szemináriumba. Ősztől Rómában folytatja tanulmányait egyháztörténelem szakon. Marton Zoltán László az angolkisasszonyok iskolájában tanult, s ott volt tanára Hodász András, akivel most együtt szentelik. Lakatos Bence az esztergomi ferences gimnáziumi évek után jelentkezett a szemináriumba. Szemere István kárpátaljai születésű, fiatalon került családjával Magyarországra, s kötelezte el magát a papság mellett.

Életet hordoznak

Szerző:

Történetek a csíksomlyói búcsúból

Csaknem húsz órát vonatozunk, mégis magyar szót fogunk hallani – belegondolni is hátborzongató. Budapestről hajnalban indul útnak a Székely Gyors, összekapcsolva a Szombathelyről jövő Csíksomlyó Expresszel. A Mátyás királlyá választásának 555. évfordulója alkalmából felmatricázott Hunyadi-mozdony húzza a tizennyolc kocsit, amelyeken több ezer zarándok utazik.

Ha jó újságíró lennék, járnám a vonatot, és kérdezősködnék: ki miért megy a csíksomlyói búcsúba. De én nem szólok senkihez, inkább az ablakban csüngök, és hagyom, hogy fújja a hajamat a szél, s hogy minden, amit látok, hogy is mondjam, megérintse a lelkemet. Ez lesz az első találkozásom Erdéllyel. Azt, amit tudok, Tamási Árontól, Wass Alberttől és Sütő Andrástól tudom róla. No meg a munkatársaimtól, akik megtanították, hogy ha pálinkával kínálnak, nem illik nem elfogadni, és ha megkérdezik, másnap megkaphatnak-e, nem kell ám megijedni, csak azt akarják tudni, hogy találkozhatunk-e.

Az Eucharisztia: hitünk titka (Jn 6,51–58)

Szerző:

Az áldás kelyhe: Krisztus vérében való részesedés, a megtört kenyér: Krisztus testében való részesedés – tanítja Szent Pál a korintusiaknak. Az Eucharisztia, „hitünk titka”: üdvösséges áldozat és megtört kenyér, keresztény életünk és a liturgia középpontja, csúcsa: ebben a hálaadó és engesztelő isteni áldozatban „megvalósul megváltásunk műve” („opus nostrae redemptionis exercetur” – Sacrosanctum concilium, 2). A zsinat tanítása szerint az eucharisztikus liturgia egyrészt „az Úrban szent templomává és a Szentlélekben Isten hajlékává építi az Egyház tagjait, amíg el nem jutnak a krisztusi nagykorúságra, másrészt csodálatos erőt ad nekik ahhoz, hogy Krisztusról tanúságot tegyenek”.

Érvényes?

Szerző:

Katekézis a liturgiáról

Római tartózkodásom alatt egyik vasárnap maronita rítusú szentmisén vettem részt a gyönyörű Santa Maria in Cosmedin-templomban. A liturgia közepe táján járhattunk, amikor idősebb olasz házaspár esett be mellém a padra. Miután kifújták magukat, és észlelték, hogy nem átlagos misén vannak, az asszony olaszos közvetlenséggel felém fordult. „È ancora buona la messa?”, kérdezte, ami magyarul nagyjából annyit tesz: Érvényes ez a mise?

Csütörtök: Szent Miklós emléknapja

Szerző:

A görögkatolikus egyház minden csütörtökön – a szent apostolok mellett – Szent Miklós püspökről is megemlékezik. Arról a Szent Miklósról, akit a világ Mikulásként (vagy rosszabb esetben Télapóként) ismer. Teljes nevén Csodatevő Szent Miklós ő, aki a III–IV. század fordulóján Müra városában volt püspök. Bár sok csodás esemény fűződik a személyéhez, nem pusztán legendás alak. A bizánci egyház védőszentjének tartja ezt a legnépszerűbb szentjét, s a görögkatolikus egyház különösképpen is védőszentjévé fogadta. Ismerik a világ minden táján, tisztelik az egyházban mind Keleten, mind Nyugaton. Ámde hogyan ismeri őt Isten? Erre ad nekünk némi választ a nap fő éneke, a tropár.

Mikola Csarneckij és huszonnégy társa június 27.

Szerző:

Az ukránok lakta terület 1939-ben a Szovjetunió része lett. Az ukrán görögkatolikus egyház, amely szorosan összefonódott a nemzeti törekvésekkel, kegyetlen üldözést szenvedett. A Szovjetunió ateista államként egyik egyházat sem tűrte meg, de hivatalosan minden egyházi vagyon az orosz ortodoxok tulajdonába került, a papságot és a híveket pedig áttérésre kényszerítették. Az ukrán görögkatolikus egyház illegalitásba kényszerült, illetve tagjai közül sokan Nyugatra menekültek.

A földalatti egyház évtizedeken át kitartott a hitben, és még a szovjet források is elismerték, hogy növekedett a diktatúra alatt. Titokban megszervezték a papképzést, a hitoktatást, a szentségek kiszolgáltatását a hívek számára, valamint lelkiségi és imakönyvek, naptárak kiadását is. Lvivben illegális kolostor is működött, amelyet 1974-ben számoltak fel a hatóságok.