Hála az együtt töltött huszonöt évért

Ági: Az idei év nagyon fontos a számunkra. Jeles évfordulókat ünnepelünk közösségeinkben és családunkban is. Idén lesz a Schönstatt lelkiségünk megalapításának 100. évfordulója, Tibor szülei ötven éve házasok, mi mindketten ötvenévesek leszünk, a 25. házassági évfordulónkra készülünk, és húszéves lesz a kecskeméti Szent Család-plébánia, melynek alapító tagjai vagyunk. Amikor először állt össze bennem ez a sok évforduló, úgy éreztem, hogy nagy nyomás nehezedik rám. Olyan jó lenne mindet szépen megünnepelni… S már kattogott is bennem a sok terv. Később azonban igyekeztem leállítani magamban ezeket az ötleteket, mert úgy döntöttem, inkább szeretnék igazán mélyen befelé figyelni, hogy legyen időm, időnk felfedezni az Úr apró ajándékait.

A bántalmazó kapcsolat mélypontja az áldozat részéről a tehetetlenség folytonos megtapasztalása és látszólagos elfogadása, a „semmit sem tehetek” elkeseredett passzivitása. Ennek ellenére ezekben a kapcsolatokban leggyakrabban az áldozat kezdeményezi, kezdeményezheti a változást. Mint ahogyan a függő típusú kapcsolatokban is a felismerés, a beismerés a változás kulcsa, ugyanúgy bántalmazás esetén is a bántalmazottság beazonosítása lehet a gyógyulási folyamat kezdete. Ezt követően a bántalmazónak is fel kell ismernie saját gondolkodásmódját és viselkedését, és fel kell dolgoznia saját problémáit, melyek miatt önmaga helyett mások felett kíván uralkodni.

– robban ki a könnyes düh az ötéves Áronból, akit a vidéki nyaralás második vasárnapján ismét templomba vinnének a szülei. Otthon nem szokott ezzel gond lenni: a kisfiú szívesen vesz részt a gyerekekre szabott ünnepen hétről hétre. Figyel, jelen van, kérdez – és ha elfáradt, megkeresi a szüleit a hátsó sorokban, s az ölükben ülve gubbasztja végig a hátralévő időt, vagy körbejárja a templomot, „szenteket vadász” az üvegablakokon. A vendégeskedés az ismeretlen templomban azonban komoly csalódás volt számára. Nem látott ki a padból, nem értette a pap beszédét, s amikor türelmét vesztve kérdéseket kezdett feltenni az édesanyjának, egy zord néni az előttük lévő sorból rájuk szólt, és javasolta, hogy inkább menjenek ki a templom kertjébe. Áron ma nem akar ismét misére menni.