A hátul ülők valamennyi tandemen furcsán tartják, mondhatni, lógatják a fejüket. Egy biztos: nem az utat figyelik. Kell még néhány másodperc, mire bevillan a nyilvánvaló magyarázat – a „másodpilóták” igazából semmit sem figyelnek, mivel vakok. A szemükkel nem képesek úgy látni, mint sokunk, ám a hangokat, a szellőt, az élményeket, az idillt ők is érzik, befogadják, megélik. Feltéve, ha van valaki, egy társ, egy felvezető, egy barát, aki kiegészíti a hiányosságukat, aki közösséget vállal velük, aki szívesen osztozik az élményeikben. Milyen jó nekik, az elöl és hátul ülőknek egyaránt! Ne teljen magányosan a nyarunk! Keressünk élményeket, társaságot, barátokat, éljük meg a pihenés napjaiban is a szeretet közösségét!
Sti