Épüljetek!

A tárlat gazdag anyagában feltűntek a különböző stílus- és díszítőelemek, és a látogató megismerkedhetett a rehabilitáció során újragondolt épületekkel, a tájépítészet legkiválóbb eredményeivel és az utóbbi évtizedek hatalmas mérnöki teljesítményt jelentő épületeinek némelyikével. Vajon gondolunk-e arra egy kis falu hatvanas években épült típusházában, egy nagyváros irodaházában, esetleg egy metróállomás forgatagában vagy egy egyetemi tudásközpont aulájában, hogy micsoda óriási szellemi háttér áll mindezen létesítmények megvalósulása mögött? Térbe, formába kellett önteni az évszázados tapasztalatokat, anyagba gondolni az ember szellemi-lelki igényét, tájba illeszteni a környezetéhez és a többi emberhez való viszonyát – nos, mindez nagy alázatot és engedelmességet kíván. Hiszen e tevékenység nem csupán kőről vagy fáról, toronyról vagy mozgólépcsőről, légköbméterről vagy beépítési százalékról szól, hanem az emberről, aki munkája révén részese lesz a teremtésnek.


Az Ószövetség tesz először említést a tudatos, tervszerű építésről. A jeruzsálemi templomot faragott kövekből rakták össze, ami feltételezi a rajzos előkészítést, az ábrázoló geometria alkalmazását. Az előkészítő műhelyben dolgozó kőfaragók kalapácsütéseinek hangja messzire elhallatszott…

Sajátos építési – pontosabban bontási – munkálatoknak lehetünk tanúi akkor is, amikor az újszövetségi szövegben azt olvassuk, hogy a bénát a tetőn át eresztették le barátai Jézus elé. Ehhez Lukács tanúsága szerint lebontották az ácsolt tetőt, Márk leírása szerint pedig felszedték a födémet. Jézus mégsem korholja őket, hiszen maga is ács lévén tudta értékelni a szakmai leleményt, s ráadásul mindez a beteg hitének megvallására és üdvösségére is szolgált. Saját testének lerombolandó és három nap alatt felépítendő templomáról beszélve pedig Isten közöttünk levő országát hozza közel. S ahogy ebben az országban önmagára mint szegletkőre mutat, hatalmas távlatot ad minden félredobott kőnek, értéktelennek tartott életnek.

Az építészeti szalon üde színfoltját jelentette az építészhallgatók munkáinak bemutatása. Mivel nincs új a nap alatt, a jövő nagy építészei is a középkor vándorlegényeinek szellemi útját követve tesznek föl és válaszolnak meg kérdéseket, anyagban, térben, építményekben fogalmazva meg gondolataikat. Mestereikkel együtt pontosan tudják, hogy a formált környezetnek embert építő szerepe is van. Egy, az idén elhunyt kiváló építésztől, Plesz Antaltól kölcsönzött idézet szerint: „Az építés emberépítéssel kezdődik.”

„Magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá!” (1Pt 2,5)