Beszélgetés Zavaros Eszterrel

Farmeres, csíkos pólós, harmincas primadonna – akit a hangok mellett a darab cselekménye, körülményei, a rendező koncepciója vagy a jelmez is érdekel. Dolgozott eladóként női butikban, volt újságíró kereskedelmi televíziónál, de kórházi recepciósként is kereste a kenyerét. A bölcsészkar mellett kezdett tanulni a Zeneakadémián is, és mint meséli, leginkább a „színház illata” volt az, ami minden alkalommal a színpad felé terelgette. A karrierje elején lévő fiatal, gondolkodó énekesnőt legutóbb az Erkel Színházban egy trambulinon láttuk ugrálni Papagena szerepében a Mozart Varázsfuvolájából gyerekdarabbá szerkesztett Parázsfuvolácskában.

– A gyerekekkel – őszinteségüknél fogva – egyszerre nehezebb és könnyebb is. Azonnal és egyértelműen visszajeleznek arról, hogy mit hogyan csinálok a színpadon: örömükben kiabálnak és tapsolnak, varázsolnak a kapott piros fényű tollal, szünet előtt pedig palástolatlanul feszengenek vagy sutyorognak a székükben. Ugyanez a felnőtteknél nincs meg, ha unják a darabot, esetleg köhintenek egyet, de nem mindig derül ki az előadás alatt a véleményük. A Parázsfuvolácska rendezője (Toronykőy Attila) igen jól érti a gyerekek nyelvét, így a darab minden pontját a gyerekek igényeihez igazítva feszesen tartotta. Ajándékként tekintek a Parázsfuvolácska Papagena szerepére.

Baróti István orgonaművész halálára

Az örök hangzatok csöndje már az övé, amelyről sokszor beszélt, ha szeretett hangszere szóba jött. Liturgia és magas szintű szent zene együtt élt művészetében. Amikor előadóként járta Európát, azt írták róla, hogy egyike azoknak, akik Liszt Ferenc műveit a leghitelesebben értelmezik, még a kottaképek szünetjeleit is „hallhatóvá” teszik, egy másfajta csend angyali skáláján. Ez az ihletettség a belülvalók kegyelme.

Sok hangversenyén jelen voltam, s mindig lírai színekben tündöklő intellektuális készségét csodáltam, ha Bachot vagy romantikusokat játszott. És azt az alázatát, amely az adott szerzőhöz kötötte. Kiváló adottságú orgonaművész volt, a zenei szabatosság kötelezvényével követte a stílust, az alkotói szándékot. Mindezt tehetséggel, kivételes tudással, ízig-vérig hangszerismerettel lehet elérni. A hangszíneket (regisztereket) Gergely Ferenc iskolájában tanulta.

Itáliai képek a Molnár-C. Pál múzeumban

Kevés olyan ismerősömmel találkoztam, akit ne ragadott volna magával Itália mediterrán hangulata, az ókori Róma romjai vagy a Vatikáni Múzeum egyedülálló gyűjteményei. A napfényes Olaszország nemcsak a turistákat vonzza évről évre, hanem a művészeket is. Új élményeket szerezni igazán csak helyváltoztatással, utazással lehet, s nem volt ez másképp az 1920-as, ’30-as években sem. Ezért aztán 1928-ban Gerevich Tibor művészettörténész kezdeményezésére, Klebelsberg Kuno támogatásával létrehozták a Római Magyar Akadémiát, amely máig fennáll.

A Ménesi úti Molnár-C. Pál Műterem és Múzeum mindig tartogat meglepetéseket a látogatók számára. Csillag Péter és Éva, a műterem tulajdonosai és fenntartói különleges kiállítást szerveztek: „Itáliában láttam” – A Római Collegium Hungaricum emlékezete, 1928-tól 1943-ig címmel.

A Budapesti Wagner-napok margójára

Ha Richard Wagner, akkor Bayreuthi Ünnepi Játékok. Bayreuth fogalom, mérce, viszonyítási alap ebben az univerzumban. Fischer Ádám művészeti vezető-karmester a Budapesti Wagner-napokkal kivívta, hogy az „autentikus” német mintára létrehozott fesztivál mára világszerte ismert és figyelemmel kísért kulturális márka lett. Jövőre, a jubileumra, a tizedik nyárra A bolygó hollandi bemutatásával válik teljessé a tíz fő művet felsorakoztató Wagner-sorozat. A Művészetek Palotájában a „végtelen dallam” folytatása, a fesztivál sorsának és alapkoncepciójának alakulása a jövő zenéje… – de mindenki azt reméli, hogy megmarad, tovább szól.

Vannak folytathatatlan jelenetek. Érzed az előjeleket, végigjártad az érzelmi azonosulás stációit, ám most itt állsz a küszöbön, és tudod, mi következik, de látni már nem akarod. Az itthon csupán a tavaszi Titanic Filmfesztiválon vetített Fruitvale Station és Átmeneti állomás (Short Term 12) tele van ilyen jelenetekkel, miközben megmutatnak valamit abból a másik Amerikából, amely oly messze van az üres látványfilmektől, s oly nyugtalanítóan közel van hozzánk.