Van még jó hírünk
Ferenc pápa jóváhagyta Boldog XXIII. János szentté avatását, és úgy döntött, konzisztóriumot hív össze, amely érinti Boldog II. János Pál szentté avatását is. Az időpontra vonatkozóan még csak találgatások léteznek: a hit évének lezárását követően, esetleg decemberben kerülhet sor a két XX. századi egyházfő kanonizációjára.
Régóta vonzanak a mozdonyok, a vonatok. Csodálom erejüket, formájukat, s legfőképpen azt, ahogyan egyik városból a másikba képesek eljuttatni sok száz embert, több tonna nyersanyagot. Gyűjtöm a mozdonyokról készült képeslapokat, s a vonatos játékkártyám is megvan még valahol, de azt hiszem, kislányom osztálytársa az igazi szakértő e témában, s én sosem érek a nyolcéves Németh Tomi nyomába.
Változnak az idők. Volt olyan pápa a történelem folyamán, aki erkölcstelennek ítélte, s ezért aztán tiltotta is a kerékpározást papok számára. Aztán volt olyan kor is, amikor – persze főleg falun és kisvárosban – gyakran lehetett reverendás papot látni két keréken. Aztán jött a motorbicikli, majd az autók korszaka, és idővel a papok számára is nélkülözhetetlen közlekedési eszközzé vált a négykerekű. A kerékpározás pedig a sport és a szabadidő kategóriájába gurult át.
Kezdő kertészkedők nagy gondja: vajon az, ami kibújt a földből, gyomnövény-e, vagy a korábban elvetett magból kifejlődött palánta? Mindannyiunkkal megesett már, hogy a „jó” növényt húztuk ki, és olykor gyomot nevelgettünk odaadó figyelemmel. Beletelik néhány évbe, amíg teljes biztonsággal felismerjük a leggyakoribb gyomnövényeket.
Van még jó hírünk
Japán fiatalok adtak elő csárdást, énekeltek Kodály-darabokat és mutatták be az általuk készített magyar népies kézművesmunkákat, hímzéseket a Fukusimában megrendezett magyar héten. A június 22-től 30-ig tartó programsorozattal a 2001-ben földrengés, szökőár és atomerőmű-baleset által sújtott régió köszönetet mondott Magyarországnak, amiért a katasztrófát követően Hódmezővásárhely vendégül látott japán fiatalokat.
A Wallenda név az artistavilágban nem cseng ismeretlenül. Nik Wallenda nevét pedig most azok is megjegyezhették, akik korábban nem hallottak róla. A harmincnégy éves kötéltáncos június 24-én egy mindössze öt centiméter vastagságú kötélen sétált át a kanyargó Little Colorado folyó felett, négyszázötven méteres magasságban.
A japán csillagünnepet (tanabata matsuri) a hetedik hónap hetedik napján tartják (a tanabata szó szerinti jelentése: a hetedik éjszaka). Az ünnep alapja egy szomorú történet, amelynek főszereplője Orihime királyleány, a szövőlány és Hikoboshi, a pásztorfiú (a csillagos égen előbbi a Vega, utóbbi az Altair csillagkép). Orihime az egek királyának, Tenteinek a lánya volt. Reggeltől estig a Tejút mellett szőtte kelméit, rengeteget dolgozott. Apja nagyon aggódott a lánya miatt, félt, hogy elkerüli őt a szerelem, ezért úgy intézte, hogy Orihime találkozhasson a pásztorfiúval, aki a Tejút másik oldalán élt. A két fiatal első látásra egymásba szeretett, és hamarosan egybekeltek.
Haraszthy László és Dénes János barátaimmal június 12-én a Harta közelében lévő Böddiszékhez látogattunk. Meleg nyári idő és sok madár fogadott bennünket. Hartai madarász barátainkkal a megfigyelőtoronynál találkoztunk, onnan indultunk, hogy bejárjuk a területet. Amikor a fodrozódó vizet néztem, eszembe jutott a tavalyi aszályos nyár, amikor minden kiszáradt, és a fehéren izzó, szikes tófeneket tapostuk. A vízen most sok madár úszott. Két hófehér bütykös hattyú mögött feketeszárcsa-csapat ringatózott. Szokatlan látvány, hiszen ebben az időben fiókákat kellene vezetniük.
