Ima a magasban

Wallenda többgenerációs cirkuszoscsaládból származik. Ősei már az 1780-as években a mutatványosok életét élték, bejárva a Habsburg Birodalmat. Dédapja 1920-ban telepedett le Amerikában. Nik négyéves volt, amikor videón megnézte a híres dédapa, Karl végzetes kísérletét. Az akrobata hetvenhárom évesen, 1978-ban zuhant le a kötélről, és szörnyethalt. „Az egész élet egy kötéltánc, a többi meg csak várakozás” – ez volt a dédapa mottója, amely családi szállóige is lett. Nik lelkébe véste ezt a mondatot. Már kétévesen tudott szaltózni, négyévesen kezdte el gyakorolni a kötéltáncot, szülei pedig folyton dobálták közben, hogy megszokja: lehet zavaró körülmények mellett is koncentrálni.


A középiskola után mégis inkább az orvosi pályát választotta. Úgy érezte, nem éri meg kockáztatni az életet, hiszen akkor már nem a dédapa volt az egyetlen áldozata a családi szenvedélynek. Végül tizenkilenc évesen győzött benne a zsigereiben ott szunnyadó vágy, és visszatért felmenői hagyományához. 2001-től újabb és újabb veszélyes mutatványokat talált ki. Tavaly átkelt a Niagara-vízesés felett. Amikor lejött a kötélről, elsőként a családjához rohant, miközben a kanadai határőr elkérte az útlevelét.

Wallenda tudja, hogy amit művel: veszélyes. De nem tartja magát kaszkadőrnek, hanem művésznek. Nős, három gyermek apja. Felesége is a cirkusz világából származik.

A Grand Canyonnál véghezvitt kötéltáncát egyébként a Discovery Channel élőben közvetítette. A négyszázötven méteres távot huszonhárom perc alatt tette meg. Az idegölő mutatvány alatt a rászerelt mikrofonon keresztül folyamatosan hallatszott, hogy a magát mélyen vallásosnak tartó Wallenda folyamatosan imádkozott. A mutatvány előtt a navajo indiánok egy csoportja (akiké korábban a terület volt) tiltakozást akartak szervezni. Véleményük szerint ugyanis a kötéltánc nem más, mint játék az emberi élettel.