Lelkiség

A házasságtörő asszony története (Jn 7,53–8,11) hiányzik a János-evangélium legrégibb kézirataiból (Bodmer-papirusz, a Sínai és a Vatikáni Kódex, a kopt fordítások többsége stb.). Egyes kéziratok a János-evangélium egy másik pontján (a 7,36 után vagy az evangélium végén) tartalmazzák ezt a történetet, más forrásokban pedig a Lukács-evangélium egy pontján szerepel (Lk 21,38 után). Mindez azt mutatja, hogy ez az elbeszélés a Jézusról fennmaradt hagyománynak egy önálló eleme volt, amelyet csak egy későbbi időpontban (a II. században) építettek bele hol a János-, hol a Lukács-evangéliumba.

Nagyböjt negyedik vasárnapján a tékozló fiú evangéliumi példázata hangzik el (Lk 15,1–2.11–32). Az irgalmasság szentévében az atya alakjára igyekszünk figyelni, követve a jubileumi mottót: „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36).

„Az Egyház életének boltozatát az irgalmasság oszlopa tartja. (…) Az irgalmasság nem ellentétes az igazságossággal, hanem Istennek a bűnös iránti magatartását fejezi ki, mellyel további lehetőséget nyújt számára a meggondolásra, a megtérésre és a hitre” – írja Ferenc pápa Az irgalmasság arca (Misericordiae vultus) kezdetű bullájában, melyben meghirdette az irgalmasság rendkívüli szentévét. Az emberi társadalomnak az irgalmasságra és az igazságosságra kell épülnie. E kettő egymás nélkül nem létezhet, nem játszható ki egymás ellen, hiszen egyazon isteni szeretetben gyökerezik. Az igazságosság és az irgalmasság volt a témája annak a konferenciának, amelyet január 27. és 29. között tartottak meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán.

Nagyböjt a bűnbánat és a megtérés kiváltságos ideje. A nagyböjtöt megnyitó hamvazószerdán az egyház a nyilvános működését megkezdő Jézus szavaival figyelmeztetett bennünket: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” A hit és a bűnbánat/megtérés (metanoia) a kapu, melyen át belépünk a Jézus által elérkezett Isten országába. Nagyböjt 3. vasárnapjának evangéliumában (Lk 13,1–9) Jézus szavai fenyegetésként hangzanak: „Ha nem tartotok bűnbánatot, mindannyian egyaránt elvesztek!” Mégis a kezdő „ha” jelzi azt, hogy Isten irgalmassága mindig nyitva áll az őszinte bűnbánóknak. Másutt ezt olvassuk az evangéliumban: Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen!”

Jézus színeváltozásában (Lk 9,28b–36) felragyog előttünk Isten Fiának dicsősége. A káprázatban ott az ígéret: ugyanez a dicsőség készül mindazoknak, akik Krisztus útján járnak. Hallgatni és meghallgatni: több mint egyszerű játék a szavakkal. Az ember hallgat, figyel, várja az isteni megszólalást, akkor is, ha néha úgy érzi, hogy Isten hallgat, vagyis válasz nélkül hagyja. De Isten meghallgatja az embert és válaszol: a válasz időtlen, már el is hangzott – a kérdés az, vajon meghallottuk-e.