Krisztus visszaadja egy süketnéma hallását és beszédkészségét. Így szól hozzá: „Effeta – nyílj meg!” Így nyitja meg a fülét, oldja meg a nyelvét. Hány olyan ember van, hány olyan elromlott emberi kapcsolat, ahol szükség lenne erre a gyógyító, fület, szívet megnyitó szeretetre! Hány elnémult házasság, ahol mindent a szőnyeg alá söpörnek! Hány olyan ember, akinek a sok szenvedéstől, elkeseredéstől fagyott a torkára a szó!
A csíksomlyói ifjúsági találkozóról – A harmincharmadik csíksomlyói ifjúsági találkozót (CSIT) augusztus 28. és 30. között rendezték meg az erdélyi kegyhelyen, illetve ahhoz közeli helyszíneken.
Általános szándék: Hogy Isten szavát, mint szabadság és öröm forrását, jobban megismerjük, befogadjuk és éljük. Számos helyen a keresztények szeptemberben ünneplik „a Biblia hónapját”.
A reformáció egyházai három okból kifolyólag nem fogadják el, hogy az egyházban szükség van papokra. Arra hivatkoznak, hogy az Újszövetség egyedüli főpapja Jézus Krisztus, és a Szentírásban az egyházi tisztségviselőkre vonatkozólag sohasem szerepel a pap elnevezés, amely abban a korban a zsidóknál és a pogányoknál az áldozatot bemutató papság szokásos megnevezése volt.
Országos Szent Mónika-találkozó – Az édesanyák Szent Mónika közössége Róna Gábor jezsuita szerzetes vezetésével országos találkozót tart augusztus 29-én Budapesten, a Lehel téri Árpád-házi Szent Margit-templomban.
Nagy Szent Gergely pápa és egyháztanító (Szeptember 3.) – Rómában született 540 körül, előkelő családban. A közszolgálatra készülő tehetséges fiatalember gyorsan haladt a ranglétrán. Rövidesen Róma város prefektusa lett, és ez lehetőséget biztosított számára, hogy megismerje a város és Itália életét, gondjait. Ekkor szerezte azokat az ismereteket, amelyeket később, pápasága idején eredményesen tudott felhasználni.
Állami, illetve az egyes települési ünnepek, amelyeken még mindig rendszeresen igénylik a hagyományos egyházi közreműködést, minden évben újra és újra elgondolkodtatnak. Eltűnődöm azon, hogy a kenyérmegáldás-típusú, közéletet is érintő liturgikus ténykedéseink vajon segítséget jelentenek-e a közömbös tömegek számára –meghívások-e ezek egy Isten jelenlétébe helyezett életre, avagy nem valók másra, mint hogy fenntartsák és bebetonozzák a status quót?
Az ószövetségi Szentírásban számtalan előírás és tilalom szabályozta a vallásos zsidó életét: a mózesi törvény megszabta a tiszta és a tisztátalan tárgyak, állatok, személyek, tettek érintésére, használatára vonatkozó előírásokat, amelyeket még csak szaporítottak az írástudók és farizeusok. Bizonyos szőrszálhasogató előírásokat szinte Isten törvényei mellé állítottak, a rituális, kultikus tisztálkodásoknál a kazuisztika aggályoskodásba fordult. Jézus az evangéliumokban gyakran korholta, semmibe vette a farizeusok formalizmusát, például a szombatra vonatkozó előírások áthágásával, vagy éppen a tisztálkodási szokások külsőséges megtartása helyett a belső tisztaságot hangsúlyozva, mint a most vasárnapi evangéliumban.