A szentmise, a zsolozsma és a szentségek ünneplésének liturgiája mellett számos olyan liturgikus cselekmény létezik, melyeket csupán egy-egy helyi közösség ünnepel. A II. vatikáni zsinat fontosnak tartotta, hogy ezek az istentiszteleti cselekmények elfoglalhassák az őket megillető helyet az egyház liturgiájában (vö. Sacrosanctum concilium 13).
„Ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát” – állapítja meg a Mester, amikor a két fillérjét a templom perselyébe dobó özvegyasszonyra mutat. Elgondolkodtató: mi vezethette a szegény özvegyasszonyt arra, hogy utolsó, kuporgatott fillérjeit is adakozásra fordítsa? Pontos választ nem tudunk adni.
Márk evangéliumában húsz-egynéhány alkalommal olvasunk arról, hogy Jézus vitába száll egy-egy írástudóval vagy az írástudók kisebb-nagyobb csoportjával. Most, Jeruzsálemben, passiójának napja előtt nem velük, hanem róluk beszél: eléggé szigorúan.
Mindenszentek (November 1.) – Keleten már 380-ban ünnepelték az összes vértanú napját. Nyugaton IV. Bonifác pápa nevéhez fűződik, aki 609-ben megkapta az összes pogány isten tiszteletére épült római Pantheont, és május 13-án felszentelte Mária és az összes vértanú tiszteletére. III. Gergely pápa (731-741) a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette. IX. Gergely pápa (827-844) helyezte november 1-jére az ünnepet.
„Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” (Mt 19,24). Megdöbbent ez a mondat? Jézus semmit sem mondott véletlenül. Komolyan kell tehát vennünk ezeket a szavakat, ne próbáljuk tompítani a jelentésüket! Próbáljuk inkább megérteni Jézus viselkedése alapján, mit is akart mondani, hogyan is viselkedett ő a gazdagokkal! Jómódú emberekkel is barátkozott. Zakeusnak, aki csak a vagyona felét ajándékozta oda, ezt mondja: ma üdvösség köszöntött e házra.
Mindenszentek és halottak napja ismét elközelgett. „Ahogyan Ádámban minden ember meghal, úgy Krisztusban mindenki örök életre támad” – visszhangozza Szent Pál szavait a halottak napi szentmise kezdőéneke. Számunkra ez a két nap nem csupán a temetői gyertyagyújtás és a csokrok elhelyezésének folklorisztikus hagyományát jelenti. Elbizonytalanító érzéseink mellett, amelyet elhunyt szeretteink elvesztésének fájdalma és a halál utáni világ ismeretlensége miatt érezhetünk, ilyenkor különös erővel szólal meg Isten reményt hirdető szava.
Jézus tanít. A nyolc boldogságot tanítja. Élni tanít. A nyolc boldogság Jézus válasza a zsoltárosnak arra a kérdésére, hogy „ki mehet föl az Úr hegyére?” (Zsolt 24,3). Nyolc lépcsőfok vezet föl erre a hegyre. Mint ahogy Ezekiel látomásában nyolc lépcsőfok vezet föl az Úr templomába (Ez 40,31), és ahogyan a hangskála is nyolc lépcsőfokból áll.
Mindenszentek ünnepének evangéliuma a Nyolc boldogság – Jézus meghirdeti Isten országát és az annak megfelelő életeszményt. A szegények azért boldogok, mert elérkezett hozzájuk az Isten királysága. Az éhezők azért boldogok, mert jóllaknak, a sírók azért boldogok, mert vigasztalást találnak.