Homíliavázlat: A szegénység boldogsága

Annyi azonban bizonyos: ennek az özvegyasszonynak igen mély hite és sziklaszilárd bizalma volt az Úrban. Ha nem remélte volna rendületlenül, hogy az Úr gondoskodik majd róla, akkor valószínűleg nem tett volna így. Hit nélkül mi sem értjük meg ezt a cselekedetet, s talán kétségbe vonjuk elmeállapotának épségét is. De tudjuk – hiszen a tapasztalatok ezt mutatják –, hogy általában a szegény emberek fogékonyabbak mások nyomorúságai felé, s jobb szívvel adakoznak, mert saját életük küzdelmeiben tapasztalják napról napra a szükség és a nélkülözés keresztjét.
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” – tanítja Jézus a hegyi beszédben. Mit jelent ez a belső szegénység, és milyen boldogságot tud adni? Nem olyan „lelki szegénységről” van szó, amikor valaki híján van az erényeknek és az emberi érzéseknek. Azt jelenti: az emberi szív akkor nyer igazi békét, ha oly mértékben függetlenedni tud az anyagi javaktól, hogy nem azok határozzák meg gondolkodását, legfontosabb döntéseit. Az üdvösség szempontjából tehát nem azon van a hangsúly, hogy ki mekkora vagyonnal rendelkezik, hanem azon, hogy mennyire képes azt helyesen kezelni. Kis vagyonból is lehet bálványt faragni és nincstelen ember is lehet végletesen fukar. A szegény ember üdvösségét kicsiny vagyona is veszélybe sodorhatja, ha az veszi át életében az Isten helyét. Ha viszont valaki hatalmas vagyonából is tud bőségesen áldozni a rászorulók megsegítésére –gondoljunk csak Árpád-házi Szent Erzsébetre vagy Boldog Batthyány-Strattmann Lászlóra –, akkor az a gazdag ember bizonyosan sok kincset gyűjt a mennyben. Nem tudhatjuk, ez a szegény özvegyasszony mennyire hitt abban, hogy ezzel a cselekedetével romolhatatlan érdemeket szerez a mennyben, melyet földi élete után fog majd élvezni. Annyi azonban bizonyos, hogy kicsiny vagyona nem vált számára bálvánnyá, hiszen mély hittel és bizalommal le tudott mondani róla. Mária hálaénekében, a Magnificatban az Úrról hallunk, aki „az éhezőket minden jóval betölti, a gazdagokat elbocsátja üres kézzel”. Isten magához emeli azokat, akik kiszolgáltatottságukban igaz szívvel hozzá folyamodnak. Kérjük a Szűzanya közbenjárását, tanítson minket erre a lelkületre!

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .