A liturgiáról szóló sorozatunkban legutóbb a szertartások rendjének eredetéről, szentírási gyökereiről gondolkodtunk. Most próbáljuk meg behatárolni, milyen „gyakorlati” tartalmat hordoz az ezzel a szóval leírt valóság keresztény életünkben.
Krisztusnak óriási „sikere” volt Kafarnaumban. Másnap már az egész város ott tolongott a ház előtt, ahol megszállt. Mindenki az új prófétát és csodatevőt kereste. Ha ott marad, áradtak volna hozzá az emberek, talán még ajándékokat is visznek. Elégedett lehetett volna.
Bosco Szent János, akit leginkább don Boscóként ismer a világ, 1815-ben született egy szegény olasz családban. Kétéves volt, amikor édesapja meghalt, így már nagyon korán kenyérkeresővé vált.
Ezzel a csodálatos címmel tiszteli meg bizánci szertartású egyházunk Szent Simeont, a találkozás ünnepének egyik szereplőjét. Így énekel róla: „Az aggastyán az évszázadok Alkotóját kapja kezébe csecsemő alakjában, s felismeri, hogy az Krisztus, az öröktől fogva való Isten, a pogányok világossága és Izrael dicsősége.”
David Le Breton néhány éve megjelent antropológiai munkájában az emberi érzékszerveket és az érzékelés egyes formáit elemzi. A látás esetében a tudás világáig jut el, a hallás vizsgálatában pedig a megértésig.
A szerzetesség nagyon sokszínű valóság: néha egy-egy közösségen belül is sokféle életforma, vérmérséklet és karizma talál otthonra. A szerzetes nap mint nap keresi létének forrását, igyekszik megmaradni Annál, visszatérni Ahhoz, aki követésére hívta.
A szavaknak különös súlyuk van a Szentírásban: Isten szól, és megteremti a világot. Az Úr és a kiválasztott emberek között szavak által születik meg a szövetség. A próféták egész lényükben az isteni szó hordozóivá válnak. E hatalmas szavak őrződnek meg az írásokban, a tanítók ezeket tanítják, s a hívő emberek ezek szerint alakítják életüket.
A jegenyefa rengető árnyékában himbálózom, és teli szájjal ordítom a dombok közé szorult világomba a balladát, melyben a vonat elüti a menyasszonyt, és ebben a vőlegény is megleli halálát, egy sírban alusznak, de a síron, lássanak csodát! – ám itt megjelenik a láthatáron Dsale Károly, akinek a szíve tájékára egy jókorára megdagadt mell nőtt.