Kultúra

Nagy Ferenc világában

Ezernyi somogyi utamon előbb-utóbb mindig rátaláltam arra az ösztönösen is keresett helyre, dologra, tárgyra, emberre, aki vagy ami – anélkül, hogy határozott tervem, elképzelésem lett volna róla – ismeretlenül is indulásra késztetett. Ez máshoz nem hasonlítható, időnként jelentkező hiányérzet a vándorlelkű ember szívében, s azt sugallja: menni kell. A kezdetben megfoghatatlannak tűnő hiány egyszer csak alakot, formát, bizonyosságot ölt egy-egy harmonikus tájban, emberi alkotásban, felejthetetlen személyiségben.

Amikor a ragyogó napsütésben a biciklis csapat feltűnt Porciunkula határában, és messziről már látszott az Angyalos Boldogasszony-bazilika tornya, a kisváros főtere is megmutatta magát. Zarándokok énekeltek az út mentén, a templom előtti téren karcsú színpadon katolikus zene szólt, fiatalos ritmusban. A messziről jött bringásokat hosszan megtapsolták. A Szentendréről sereglő ferences diákok csengőjüket csöngetve-csattogtatva köszönték meg a legalább öt percig zúgó tapsot.

Az esztergomi Keresztény Múzeum kincsei

Pest egyik szép különlegessége, hogy két Boldogasszony-temploma (a belvárosi és az Egyetem téri) igen közel áll egymáshoz. Talán olyan közel, mint időben a két Mária-ünnep augusztus 15-én és szeptember 8-án. Írásaink is majd egymást követik sorozaton belüli sorozatként: először Mária mennybevitelének emléknapjáról, azaz Nagyboldogasszony ünnepéről emlékezünk meg.