És belép költeményembe,
ahogy változó terekkel
a kis fekete kereszt,
vakablakos fal,
sötétedés, csönd,
váratlan hóesés…
Tlié, tlié – fújja dalát.
És huss! – felszáll,
de nem tudja a lábát,
a lábát hova tenni.
Honnan jön a madár,
mely egymagában
a betonúton sétál
s énekli: tlié, tlié?
Miért gondolja,
hogy hallják?
És belép költeményembe,
ahogy változó terekkel
a kis fekete kereszt,
vakablakos fal,
sötétedés, csönd,
váratlan hóesés…
Tlié, tlié – fújja dalát.
És huss! – felszáll,
de nem tudja a lábát,
a lábát hova tenni.