A lelkiismeret parancsára

Az emberiesség eszméjének egyik legkiválóbb képviselőjére, a Világ Igaza kitüntetés birtokosára, Revisnyei Reviczky Imre magyar királyi katonatisztre emlékeztek születésének évfordulója alkalmából, november 6-án a Fiumei úti nemzeti sírkertben.

Achim Freyer… – és Budapest?

„Nem szerettem Wagnert, mert nem értettem…”

Achim Freyer, a nagy színházi guru, rendező, díszlet- és jelmeztervező meghívást kapott a budapesti Operaháztól, hogy világszenzációvá lett amerikai Ring-rendezése után Budapesten is színre állítsa Wagner monumentális művét. A nagy generációk – Fellini, Karajan és Chéreau – sorába illő Freyer 1934-ben született Németországban. Grafikusnak és festőnek készült. Színpadért való lelkesedését mesterétől, Brechttől tanulta. A világ első számú operaházai színpad- és jelmeztervezőjeként olyan rendezőkkel dolgozhatott együtt, mint Benno Besson, Adolf Dresen vagy Ruth Berghaus, majd – főképp a tengeren túl – rendezőként is bemutatkozott. Neve elválaszthatatlan lett a színház világától, különösen mióta 1992-től saját együttest, iskolát és műhelyt alapított. 1994-ben Velencében az év legjobb rendezésének díját, 2000-ben bajor színházi nagydíjat nyert, Bécs város tiszteletbeli polgára lett, és már életében múzeum örökíti meg a nevét Berlinben.

Aktualitása vitathatatlan

Botero-retrospektív Bécsben

A festő tevékenységének célja saját kis világának megteremtése. A realitás adott, így a művésznek az a dolga, hogy ezzel párhuzamos szellemi világot hozzon létre, mellyel megörvendeztetheti az emberiséget – hasonlóan a költészethez, zenéhez, irodalomhoz.

Máriával Dél-Tirolban

Sok szép sarka van a világnak, de ahol szőlőföldektől, almaültetvényektől körülölelt közel száz középkori vár, longobárd reneszánsz stílusban épült uradalmi kastély varázsolja egyedülállóvá a tájat, és ezt a bor és hit egysége koronázza meg, nem akad túl bőven.

Törökország arcai

Harminc évvel ezelőtti törökországi körutamról őrzött emlékkép az egymásnak köszöngető turistáké. Örültünk egymásnak, olyan kevesen jártak arra. Közép-Anatólia szántóföldjein a férfi terelte a tehenet, az asszony szántott. Aki vidéken akart utazni, szamárhátra kényszerült. Az ankarai Atatürkmauzóleum előtt a díszőrség katonáinak lábára spárga erősítette a csupasz cipőtalpat – illett hozzá a Gárdonyitól ismert szakállas puska.