A Liechtenstein-birodalom Bécsben

Josef Beuys szerint a rosszul világított barokk palota ruhaszárításra lett volna alkalmasabb. Johann Kräftner igazgató 2004-ben az „érzékek és életöröm” múzeumát ígérte ide; turistaáradatot jósolt Japánból és az Egyesült Államokból. A Johann Adam Andreas I. által épített XVII. századi kertes palota húszmillió eurós felújítással visszanyerte eredeti báját és freskóit és gyűjteménye folyamatosan gyarapszik. A világ egyik legnagyobb magángyűjteménye, a három évszázad festményeiből, szobrokból, művészi használati tárgyakból válogatott Liechtenstein-kollekció – melynek egy része csehországi, bécsi és alsó-ausztriai kastélyokból, palotákból került haza – Raffaello-, Rubens-, Brueghel-, van Dyck-, Rembrandt-képekkel, Mantegna-, Giambologna-, Canova-szobrokkal büszkélkedik.


   
Bár a Liechtenstein hercegek a császári házat szolgálták, Karl I., 1600 körül II. Rudolf főudvarmestere, még a császárt is lepipálta saját műkincseivel. Johann II., a XX. század egyik leggazdagabb mecénása vetette meg a Kunsthistorisches Museum, az Österreichische Galerie, a bécsi Történeti Múzeum és a Képzőművészeti Akadémia barokk és biedermeier képtárainak alapjait.
   
A múzeumi életet a XVIII. századtól 1938-ig a császári ház és a grófi, hercegi magángyűjtemények (Harrach, Esterházy, Schönborn-Buchheim, Czernin, Lamberg) bemutatása jellemezte. A Liechtenstein-műkincsek nem szenvedtek hiányt kalandokban. A nemzetiszocializmus idején majdnem a nemesi vagy zsidó vagyonok sorsára jutottak. Franz I. felesége Gutmann baronesse volt, így ő az Anschlusst követően elhagyta Ausztriát. Franz Josef I. pedig a családi rezidenciát is Vaduzba helyezte. Hitlertől kieszközölte az ország Svájcéhoz hasonló semlegességét. A családi gyűjtemény 1938-ban végleg bezárta kapuit a császárvárosban. A Lauffen bányáiban és az alsó-ausztriai Gaming karthausi kolostorában elrejtett értékes képeket a nácik a birodalmi műemlékvédelem felügyelete alá helyezték. Később egy címkecserével másodosztályú gyűjteménnyé fokozták le, és titkosszolgálatuk kettős játékával Liechtensteinbe menekítették. Az akcióban nem kis szerepe volt Gustav Wilhelm gyűjteményigazgatónak és Franz Josef II. hercegnek, aki személyautójában csempészte haza festményeit. 1967-ben a család eladta gyűjteménye fő művét, Leonardo Ginevra de’Benci című portréját ötmillió dollárért a washingtoni Nemzeti Galériának, hogy megalapíthassa a vaduzi LGT-bankot. Ez finanszírozza ma a bécsi múzeumot.
   
Kräftner igazgató szerint a gyűjtemény nemcsak tematikailag rendeződött, de néhány korábban eladott darabja is visszakerült. Az aktuális kiállítások ma mintegy százötven művet mutatnak, a teljes gyűjtemény húsz százalékát. A múzeum az említett magángyűjteményekkel is együttműködik, melyek közül egyiket-másikat többéves kölcsönzés alkalmával itt mutatnak be. Így például a jelenleg látható Hohenbuchau-kollekciót Brueghel, Rubens, Momper, Jordaens-művekkel. Az északi barokk, olasz és spanyol képek műfaja portré, csendélet és zsánerkép. Kräftner szerint Bécs fin du siècle korára szorítkozó bemutatása egyoldalú, hiszen a város a barokkban élte fénykorát. Az imázsváltás a most már ismét Bécsben látható gyűjtemény segítségével megvalósítható. Hála Hans Adam von und zu Liechtenstein herceg eddig 70 millió eurós áldozatának a család Bankgasseban lévő városi palotája 2012. november 29-én szintén megnyitja kapuit barokk és biedermeier művekkel.
   
Az új épület 3000 négyzetméter kiállító területet jelent. Neorokokó enteriőrrel, az eredeti bútorozással várja majd látogatóit. Az 1691-ben Andreas Kaunitz gróf megbízásából, olasz tervek alapján épült, Lucas von Hildebrandt oldalbejáratával kiegészített családi rezidencia 1694 óta Liechtenstein tulajdon. Díszes stukkós termei, könyvtára, színházterme, Michael Thonet mesteri parkettje már az 1848. évi bálok híres vendégeit is ámulatba ejtette. A rekonstrukció jó néhány éve folyik. Elsőként a palota udvarában készült el egy háromszintes mélyraktár, amely a legmodernebb technikai feltételeket biztosítja a bútor és grafikai gyűjtemény, a különleges méretű festmények és egyik-másik említett magángyűjtemény számára. Az 1150 négyzetméteres mélyraktár megnyitása napok kérdése. Jövő ősztől pedig Bécs újabb múzeummal gazdagodik.