Törökország arcai

Amikor most régész-építész-vallástörténész idegenvezetőnk sok ezer éves kultúrák nyomán kalauzolt Kappadókiában, olybá tűnt, e régi emlék csupán álom. Antalyának húsz éve kétszázötvenezer főt számlált a lakossága, ma hat-hétmilliós metropolisz modern lakónegyedekkel, ápolt óvárossal, márkás divatcégekkel, virágos sétányokkal. Az árusok nem erőszakosak, a cipőtisztító öltönyben kínálja szolgálatait. Eltűnt a kordé és a török bugyogó. Kendős női fejeket is csak vidéken látni… Egyetlen dolog nem változott: a magyarokat kitüntető mosoly. Türk ve Macar kardestir! Mert a szemükben testvérek vagyunk. A törökökkel való érintkezésünk idestova két évezredes múltra tekint vissza. Ők jól érezték magukat nálunk… – mi pedig sok mezőgazdasági jövevényszót és fürdőkultúrát köszönhetünk nekik. Hogy a mohácsi vészt is? Igen. De a kávé- és dohánytermesztést, fürdőket, kézműves ipart, textilkészítést úgyszintén.

 szeldzsuk és oszmán korszakokat átélő, görög, római, bizánci hatásokkal gazdagodó és két kontinens határán egy egyetemes kultúra bölcsőjében kibontakozó török műveltség ma különösen sokat ad a történelmi örökség őrzésére. A Török Köztársaság első elnöke, Kemal Atatürk nemcsak deklarálta a kultúra fontosságát, de történelmi, nyelvészeti társaságokat, múzeumokat, könyvtárakat, művészeti iskolákat, színházakat is alapított.

Megilletődve, hogy bár ismerem, mégsem ismerek rá Törökországra, a kereszténység korábbi életteréből, a török Riviéra városából, Antalyából indultam útnak. A festői vízesésekkel tarkított, buja színekben pompázó sziklapart idilli környezet: a Földközi-tenger itt áttetszően kristálytiszta. Nyugalmas öblök, homokos strandok, páratlan értékű műkincsek várják az ókor szerelmeseit: hellenisztikus városok érintetlenül maradt műemlékegyüttesei (Perge, Aszpendosz), a régire ráépült korok alkotásai (Side). Antalyát II. Attalosz pergamoni király alapította a Krisztus előtti II. században. Pergamonnal együtt a Római Birodalom része lett, majd a XIII. században a szeldzsukok hódításával török korszakába lépett. Pál apostol első missziós útján járt itt. Virágos pálmafasor vezet a Hadrianus-kapuig, mely a császár 130-ban történt bevonulása tiszteletére épült. Az óváros romantikus épületei apró éttermekkel, kávéházakkal, hagyományos stílusban helyreállított családi panziókkal váltogatják egymást, közöttük mutatós szőnyegeket, kézműipari ajándéktárgyakat kínáló üzletek, magánmúzeumok.

Pamfília és Líkia tartományokban, például Perge romjainál, az idő kerekét is visszaforgathatjuk. Alapítása a trójai háborúig nyúlik vissza. Az itt talált fémpénzek virágzó múltra utalnak, akárcsak a megmaradt városfalak és épületrészek. A legpompásabb a görög időkben készült, majd a rómaiak alatt is virágzó színház. Félkör alakú karéjában tizenötezer néző foglalhatott helyet. Mitológiai tárgyú frízekkel díszített színpada és galériája a II. századból származik. A városi fürdőket, a bizánci bazilikát járva lenyűgöz a korábbi korok építészete, művészi kreativitása. Kelet felé negyvenkét kilométerre található az ókori Aszpendosz, egykor virágzó kereskedelmi és kikötőváros, a deloszi szövetség tagja. Színháza állítólag a világ legkitűnőbb állapotban megmaradt antik teátruma. Bejárata fölött görög és latin nyelvű felirat hirdeti mindazok nevét, akiknek köze volt a császári udvar és az ország istenei dicsőségére ajánlott impozáns ötemeletes építményhez. Marcus Aurelius építőmesterét, Zenónt dicséri a meredek, húszezer látogatót befogadó nézőtér, az árkádsorral díszített fedett és a szkéné függőleges falát kettéosztó oszlopos galéria. 1959 óta itt rendezik meg májusban az antalyai fesztivált. Kétszáz méterrel odébb áll a stadion. A közbeeső területen agávé- és oleandererdők árnyékában falusi árusok kínálják portékáikat. A színház mögötti dombnál egész város kezdődik agorával, kereskedelmi és bírósági épületekkel, a szenátorok házaival és egy hosszú üzleteket befogadó csarnoksorral, fürdőkkel, díszkutakkal.

Innen Kelet felé van Tarsus, Szent Pál apostol szülőhelye. A római korban itt találkozott először Antonius Kleopátrával. A régészek ötezer évnél idősebb leleteket is találtak, és hét egymásra épült civilizációt. Az utat Nevsehir tartomány felé folytatva Kappadókiába érünk. A korábbi erdős vidék kopárrá, ugyanakkor mesébe illővé változik. Váratlan formájú sziklák, kőtornyok meredeznek keresztbe álló kalappal a csúcsaikon – a természeti erők és az emberi kéz együttműködésének eredményei. Harminchatvan millió évvel ezelőtt a térség heves vulkáni tevékenység színtere volt. Ama békésen szunnyadó Hasan, Melendiz és Erciyes háromezer méter fölé magasodó vulkánja évezredeken át hamuval, lávával szórta be környezetét fennsíkot képezve. Az esőzések, szelek, homokviharok aztán kikoptatták a különböző ellenállású rétegeket. A lakosság a sárgás sziklákban könnyen kiképezhető menedékre talált. Amikor Tiberius császár Krisztus előtt 17-ben a Római Birodalomhoz csatolta Kappadókiát, Mazaka városát Cezareiára keresztelte. Ez lett később Kayseri, az I. században kialakuló kereszténység egyik központja. Jézus követőit gyakran üldözték. Valószínűleg ők lettek a göremei völgy, Aksaray és Kayseri közötti háromszög alakú terület első tekepesei. A keresztények lakóbarlangjaik mellett barlangtemplomokat, több emelet mélységű föld alatti városokat is építettek. Innen öt kilométer Göreme falu, a világörökség része, szabadtéri múzeumokkal, templomokkal, kápolnákkal. Az Almás-templom bibliai freskói, a Borbála-templom nonfiguratív díszítései, a Kígyós templom szentjei és apostolai mindmegannyi történelmi érték. A cavusini templom Jézus életének ábrázolásával a kereszténység történetének hiteles műalkotása.

Egy másik vallási nevezetesség a közeli Hacibektas dervisrend hasonló nevű kolostora. Az 1964-ben nyílt múzeum a tanítómester, Haci Bektas Veli (1473–1516) és tanítványainak mauzóleuma, amely bepillantást enged letűnt korok derviseinek életébe. A török múlt szent városa, Konya a legenda szerint az első volt a vízözön után a Földön. A kereszténység történetének kezdetén fontos központ, ahol Pál és Barnabás apostol is tanított. A Szeldzsuk Birodalom fővárosaként építészeti, művészeti emlékei is kiemelkedőek. Itt áll az iszlám nagy tanítójának, Mevlana Celaleddin Ruminak (a XIII. század nagy filozófus költőjének, a táncoló dervisrend megalapítójának) emlékére a híres Mevlana Múzeum és Alaeddin dzsámi, Mevlana korának vallásoktató iskolája. Ez a török nemzeti kultúra legnagyobb vallási becsű hagyatéka Mevlana kiállított műveivel, sírjával, korabeli művészeti tárgyakkal. A vallási bölcsesség mellett a népi bölcsességbe és humorba is betekintést nyújt Konya környéke. A bizánci időkhöz fűződő Aksehir városka Naszreddin hodzsa (azaz iszlám vallási tanító, 1208–1284) lakóhelye, ahol azt is megtudtam, miért hasznosabb a Napnál a Hold. Mert Hodzsa szerint a sötét éjszakában nagyobb szükség van a fényre, mint fényes nappal…

 

Fotó: Reviczky Katalin