Ezek a termékek szintén a művész fejéből pattannak ki. Így látja Fernando Botero kolumbiai festőfejedelem, korunk egyik legkeresettebb művésze munkáját, amely egyben a hobbija is. A nyolcvanadik születésnapját jövő év áprilisában ünneplő mester valami olyat közvetít az emberek felé, ami őt is örömmel tölti el. Boldog, amikor látja, hogy a felnőttek bronzszobraival fényképezkednek, a gyerekek felmásznak rájuk… – és nemcsak a Botero téren, szülővárosában, Medellinben. Szobrai vonzanak, tapintásra, érzékelésre késztetik a szemlélőt. Botero az érzékek mestere. Dús vonalú figuráit a „gravitáció ellen” festi, túlsúlyos táncosnőjében, cirkuszosában mégis sok a kellem, a könnyed elegancia. Mona Lisája kerek arcáról éppúgy sugárzik a titokzatos mosoly, mint az eredetiéről, csak mintha több lenne benne az élet, az emberközelség, amely a művész nyitott, barátságos természetének is sajátja. Botero az életet egyetlen nagy reménysugárnak fogja fel, a rosszra-gonoszra vonatkozó melankóliával, amelyet iróniával, cinizmussal fogalmaz meg. Sajátságos művészi kifejezésmódja, képeinek hangulata, a festő mesélőkedve a kolumbiai természetből, emberanyagból, szépségideálból, regionális művészeti hagyományokból táplálkozik, de tematikailag-stilisztikailag magában foglalja az európai művészettörténetet is. Alkotásait leginkább a dús spanyol kolonizációs barokk és a latin-amerikai szocreál sajátságos ötvözete jellemzi.
Vannak, akik a festő szemére vetik telt-elegáns figurái felismerhető érzelem nélküli, statikus arckifejezését. Kártyajátékosai, cirkuszosai, püspökei, matadorai vagy táncosnői nem viselik megmunkálójuk ítéletét – Botero nem mond morális vagy pszichológiai véleményt: figurái a nép fiai, lányai egyszerű, hétköznapi életükben, atipikus helyzetekben és magától értődőségükben ábrázolva. Parafrázisai önálló képzelőerőről tanúskodnak. A „háromdimenziós” testiség ugyanakkor a szín hangsúlyozását, kontúrok és árnyékok nélküli elosztását is lehetővé teszi, sőt, a színek kavalkádja kap vezető szerepet. A formák és színek, a látszathumor mély társadalomkritikát is képes magában hordozni, az egyházi és állami méltóságok nem csak ártatlan babák és játék katonák. Botero bántalmazott, méltóságukban megalázott emberei, például az amerikai katonák által megkínzott iraki foglyok (Abu Ghraib-sorozat), súlyos kritika kifejezői – a művész talán leghitelesebb művei.
Miért ismét Botero? Nincs még egy élő művész, aki annyi kiállítást, elismerést mondhatna magáénak, akinek népszerűsége oly nagy lenne, mint az övé. Pietrasantában, a világ nagyvárosait díszítő monumentális szobrainak stúdiójában egymást váltják a csomagolásra-szállításra váró művek. A mester két öntödéjében végigvezetve megmutatta jó néhány munkában lévő művét. Carrarában elvezetett a bányába, ahonnan már Michelangelo is szerezte márványtömbjét Dávidjához. Csak tavalyi budapesti kiállítása óta be-bepillantva életébe jelenléte állandó a piacon vezető helyen álló Thomas Galériában Münchenben, három galéria állandó vendége Velencében és Szingapúrban, a Pinacoteca Comunale Casa Rusca múzeum által bemutatott hatvan nagy formátumú festménye óriási siker volt röviddel ezelőtt Locarnóban. Kiállítása nyílik New Yorkban, Mexikóban, és a Vatikán is meghívta – nem csak vallásos témájú művei bemutatására. Legközelebbi a bécsi Bank Austria Kunstforum több mint hetven művet átfogó retrospektívje, mely október 11-én nyílik. Az ötvenes évektől máig a legkiválóbb zsánerképeket, portrékat, aktokat, csendéleteket, politikai tárgyú sorozatokat mutatja be. Ingrid Brugger igazgató asszony szerint: Precíz forma- és érzékeny színválasztásával ellentétes, harsányan terjedelmes figurái már több mint ötven éve ámulatba ejtik a világot, amely Botero értékeinek megítélésekor vagy szuperlatívuszokban szól, vagy süllyesztőbe kívánná őket. Botero jelenség, akinek az aktualitása vitathatatlan, művei gondolatébresztők, személyének megismerése élmény. Bécsnek okvetlenül látnia kell művészetét!
Fotó: Reviczky Katalin
