A Dédi betűi
Vers
Összehúzza magán a kardigánt,
és felül a libabőrös nyugágyon,
bőgős idő van, esőnap, a házak
összeszürkézték az eget, szétgurultak
az ispotályszínű tabletták.
Összehúzza magán a kardigánt,
és felül a libabőrös nyugágyon,
bőgős idő van, esőnap, a házak
összeszürkézték az eget, szétgurultak
az ispotályszínű tabletták.
Valamikor a hetvenes évek derekán az V. kerületi Vadász étteremben, egy koccintásnyira tervezett, de több órásra sikeredett összejövetel során, amelyen a pincepörkölt mellett a magyar irodalom története is terítékre került, Lázár Ervin leszögezte, hogy a XIX. és XX. század fordulójának legnagyobb hazai novellistája Tömörkény István.
Március költője az Új Ember hasábjain az 1979-ben született Pollágh Péter. Ahogy a versírók nagy családjában jóformán mindenkire, úgy rá is érvényes: a kies pannon tájakon pusztán a költészetből megélni igencsak bajos. Meglehet, a lírai termékenység, az ihlet szempontjából ezzel nincs is különösebb baj, talán jól is van ez így…
Kinyitja szirmait a margaréta.
Szépségében a szín, forma kettőjük
szabadsága. Megállsz a rét
kellős közepén, kertek kígyó
ösvényein hallgatni fát, virágot
lombozatokból kipillantva
hol patakok találkoznak
fenyők dajkálnak éjszakát
füstfelleg a térmező
aklok rúdjain megtapadnak
a csillagok
I.
Vasárnap volt.
Látta a templomból kilépőket.
Felgyorsította autóját,
majd fékezett, s megállt
a bevásárlóközpont parkolójában.
Felvillantak emlékezetében
szülőfaluja képei,
de a gyermekkori imát
nem tudta végigmondani.
Cikáztak mögötte
cérnaszál vékony fényű
villámok.
Akadnak olyanok, akik tartanak kedves könyveik megfilmesítésétől. A film kétségtelenül elvehet a papírra vetett szavak és gondolatok erejéből, de a képi világgal gazdagon hozzá is tehet. Mindezt tudva, Szabó István legújabb filmje mégis okot adott némi „félelemre”, hiszen Az ajtó című Szabó Magda-regény olyan belső utakat bejáró vallomás, amelyet az olvasó nehezen képzel el filmvásznon. Ám Huszárik Zoltán és Sára Sándor Szindbádja óta tudjuk: az igazán nagy rendezők és operatőrök számára a „nehezen elképzelhető” nem akadályt jelent, hanem sokkal inkább inspirációt egy remekmű elkészítéséhez.
Kis téglabarakk a lakása,
kifakult naptárlap alatt
– vállán sötét kendő, szakadt –
ül csak, ül senkit se várva.