Kultúra

Az assisi bazilika freskói

Hermann Hesse As­si­si Szent Fe­ren­cé­ben ol­va­som: „Kü­lö­nö­sen a mű­vé­szek ün­ne­pel­ték, akik­nek meg­vál­tó­ja volt, és aki­nek fel­nyi­tot­ta a sze­mét. (…) Ki­vált­képp a vi­lág­hí­rű Giottót, az újabb kor el­ső nagy fes­tő­mű­vész­ét ösz­tö­nöz­te Fe­renc iránt ér­zett há­lá­ja és nagy sze­re­te­te, va­la­mint Fe­renc szel­le­me ar­ra a mély és hőn iz­zó áb­rá­zo­lá­sa, me­lyet cso­dá­la­tos mű­ve­in fel­lel­he­tünk.

Angol-német-amerikai thriller (2003)

Hét­fő reg­gel kez­dő­dik a film, és már ek­kor tud­juk, hogy így vagy úgy, de pén­te­ken be­fe­je­ző­dik. Iz­gal­mas négy nap kö­vet­ke­zik, de egy­va­la­ki — fur­csa mó­don — még­is nyu­godt­nak tű­nik: a ha­lál­ra ítélt David (Kevin Spacey). Több ame­ri­kai film vá­lasz­tot­ta már té­má­já­ul a ha­lál­bün­te­tést, ami­vel itt, Eu­ró­pa kö­ze­pén in­kább el­mé­le­ti, er­köl­csi és eti­kai vi­ták­ban ta­lál­ko­zunk, míg Ame­ri­ka több ál­la­má­ban ez va­ló­sá­gos prob­lé­ma.

Német mesefilm (2011)

A Csip­ke­ró­zsi­ka iga­zi tün­dér­me­se, s mint ilyen, so­ka­kat meg­ih­le­tett. Elő­ször Charles Perrault fran­cia me­se­író je­len­tet­te meg az ad­dig száj­ha­gyo­mány út­ján ter­je­dő tör­té­ne­tet a Lúd­anyó me­séi (1697) cí­mű kö­tet­ben. A leg­is­mer­tebb fel­dol­go­zás a Grimm fi­vé­rek ne­vé­hez fű­ző­dik, de szá­mos rajz­film is ké­szült az el­gon­dol­kod­ta­tó me­sé­ből. A Walt Dis­ney-fé­le vál­to­zat 1959-ben nagy si­kert ara­tott; eb­ben a sze­rep­lők ne­vet is kap­tak: Csip­ke­ró­zsi­ka Au­ró­ra her­ceg­nő lett, a há­rom tün­dér Fló­ra, Fa­u­na és Fiona. A száz­esz­ten­dős álom­mal meg­át­ko­zott her­ceg­nő­ről Csaj­kovsz­kij ba­let­tet kom­po­nált, Vik­tor Mihajlovics Vasznyecov pe­dig fest­mé­nyen örö­kí­tet­te meg a tör­té­net egyik je­le­ne­tét.

Az a levágott kacsaszárny,
amivel a port söpörgetted
a télre kint felejtett kerti székeken,
évekig nem mertem hozzányúlni,
pedig tőled tanultam a rendet.
Vagy ahogy kisimítottad a sztaniolt,
mintha bármi olyan lehetne, mint régen:
tenyérben a ráncok,
a tél után ugyanaz a tavasz,
kezed nyomán a kert.
S hogyha függőleges és vízszintes
metszik egymást, az nem kereszt,
csak egy újabb találkozás.

Mit te­het egy pe­da­gó­gus, ha osz­tá­lyá­ban két-há­rom ke­zel­he­tet­len gye­rek meg­ke­se­rí­ti a min­den­na­po­kat? Nem­csak az ok­ta­tó-ne­ve­lő mun­kát le­he­tet­le­ní­tik el fe­gyel­me­zet­len, gyak­ran ag­res­­szív vi­sel­ke­dé­sük­kel, ha­nem ta­nul­ni vá­gyó tár­sa­i­kat is gá­tol­ják az oda­fi­gye­lés­ben, sőt, dur­va­sá­guk oly­kor mély lel­ki se­be­ket is okoz. Hol és ho­gyan ér­vé­nye­sít­he­tők azok­nak a di­á­kok­nak a jo­gai, akik a tu­dás meg­szer­zé­sé­ért jár­nak is­ko­lá­ba, és aki­ket kü­lö­nö­sen za­var a né­hány re­ni­tens? E kér­dé­se­ken töp­reng­tem épp, ami­kor fel­fi­gyel­tem a Kó­ris­ták cí­mű francia—német—svájci film­drá­má­ról szó­ló rö­vid aján­ló­ra a Mér­ték­adó ta­valy ka­rá­cso­nyi szá­má­ban. Koncz Ve­ro­ni­ka ar­ról írt, hogy „a fiú­in­té­ze­tek­ben ját­szó­dó nagy­szá­mú film kö­zül a Kó­ris­ták ab­ba a cso­port­ba so­rol­ha­tó, ame­lyik­be a Holt köl­tők tár­sa­sá­ga is. Egy pe­da­gó­gus el­fo­gad­tat­ja ma­gát a »rémisztő köl­kök hadával«, és a tü­re­lem, a sze­re­tet, il­let­ve a mu­zsi­ka se­gít­sé­gé­vel meg­nyit­ja előt­tük egy él­he­tőbb vi­lág ka­pu­ját.”

Arany Já­nos 1817. már­ci­us 2-án szü­le­tett, Nagy­sza­lon­tán. Rö­vid ide­ig szí­nész­ként ke­res­te ke­nye­rét, 1844-től for­dí­tott Shakes­peare­-szín­mű­ve­ket és gö­rög drá­má­kat. Az el­ve­szett al­kot­mány cí­mű víg­epo­szá­val és a Tol­di cí­mű el­be­szé­lő köl­te­mé­nyé­vel egy­aránt meg­nyer­te a Kis­fa­ludy Tár­sa­ság pá­lya­dí­ját. 1861-ben a Kis­fa­ludy Tár­sa­ság igaz­ga­tó­ja, 1870-ben a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia fő­tit­ká­ra lett. Éle­te vé­ge fe­lé szü­let­tek az őszi­kék né­ven is­mert ver­sei, és ek­kor ír­ta meg a Tol­di sze­rel­mét is. 1882. ok­tó­ber 22-én halt meg.

A kom­mu­niz­mus a XIX. szá­zad­ban egy­faj­ta is­ten­ta­ga­dó, vi­lá­gi üdv­tan­ként lé­pett szín­re, s hí­vei a XX. szá­zad­ban a tör­té­nel­mi szük­ség­sze­rű­ség kép­vi­se­lő­i­ként fel­jo­go­sít­va érez­ték ma­gu­kat a tár­sa­dal­mi be­ren­dez­ke­dés erő­sza­kos át­ala­kí­tá­sá­ra. Ha­zánk­ban a kom­mu­nis­ta pro­pa­gan­da az or­szág II. vi­lág­há­bo­rú utá­ni új­já­épí­té­sé­nek si­ke­re­it a rend­szer ered­mé­nye­ként mu­tat­ta be, ugyan­ak­kor a vi­lág­égés okoz­ta szen­ve­dé­sek­re hi­vat­koz­va meg­kezd­te bűn­bak­ke­re­ső, gyű­lö­let­kel­tő kam­pá­nya­it is azok el­len, akik­ben kon­ku­ren­ci­át lá­tott.

Ma­gyar do­ku­men­tum­film (2002)

Kis­fa­ludy And­rás film­je a kom­mu­nis­ták egy olyan ko­rai gyil­kos­ság­so­ro­za­tá­ról szól, mely elő­re­ve­tí­tet­te a ké­sőb­bi ÁVO te­vé­keny­sé­gét. A kom­mu­nis­ták a Pest me­gyei Gyömrő já­rás­ban, 1945 ta­va­szán min­den bí­ró­sá­gi íté­let nél­kül leg­alább hu­szon­nyolc sze­mélyt, má­sok sze­rint szá­zat öl­tek meg ke­gyet­len kín­zá­sok kö­zött. Hét te­le­pü­lés ve­ze­tő ér­tel­mi­sé­gét, köz­tük bí­rót, köz­jegy­zőt, pa­pot, ta­nárt, föld­bir­to­kost öl­tek meg, hoz­zá­tar­to­zó­i­kat pe­dig ret­te­gés­ben tar­tot­ták.