Közelkép

Az új evangelizáció útjai

Az evangelizáló életforma minden kihívása közül a legnehezebbnek a hitelességért vívott állandó harc bizonyult. Egy újonnan alakult megújulási közösség laikus vezetőjeként nem bújhattam semmiféle cím és rang védelme mögé. Egyetlen dolog igazolhatta – és igazolhatja ma is – szolgálatom létjogosultságát: egy olyan Istenből táplálkozó élet, amely egyértelmű gyümölcsöket terem mind a magánéletemben, mind a szolgálatomban. Mivel a megújulási közösség is emberekből áll, ugyanúgy fenyegeti a szellemi és erkölcsi ellaposodás veszélye, mint bármely más keresztény szolgálat tagjait. A missziós közösség viszont azonnal elveszti létjogosultságát, ha középszerűvé válik.

Beszélgetés Tarnai Richárd kormánymegbízottal

A mai közállapotokat tekintve igen nehéz feladat hangot adni a keresztény etikai, erkölcsi elveknek a közéletben. De talán még ennél is nagyobb kihívást jelent egy felelős hivatal élén dolgozni úgy, hogy annak ne lássa kárát a család. Tarnai Richárd kormánymegbízott, a Pest Megyei Kormányhivatal vezetőjeként mind a két fronton igyekszik helytállni – erről a most megjelent Csak természetesen című könyvét olvasva is meggyőződhetünk. A kereszténydemokrata politikust a család és a közélet viszonyáról kérdeztük.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Semmelweis Egyetem közreműködésével

A Pázmány és a Semmelweis Egyetem együttműködésével létrejövő Bionikai Innovációs Központ (BIK) megalapításának támogatásáról döntött a magyar kormány. Az ötmilliárd forintos támogatást a Kutatási Technológiai és Innovációs Alap biztosítja. A legfőbb cél, hogy – a józsefvárosi önkormányzat által is támogatott – újonnan létrejövő központ megteremtse, vezérelje és katalizálja a hazai bionikai innovációs hálózatot, elősegítse annak kialakulását és sikeres működését. Ennek köszönhetően mind a hazai, mind a nemzetközi piacon új termékek és szolgáltatások jelenhetnek meg, melyek az elkövetkezendő években átalakítják az egészségipar, az élelmiszerbiztonság, a környezetvédelem és a biztonságipar technológiáit. A most induló projekt egyedülálló, mert szervezett oktatási, kutatási, fejlesztési, innovációs és piacépítési stratégiát dolgoz ki és valósít meg.

Andrea Riccardi nevét olvasóink már jóval azelőtt ismerhették, hogy 2011/2012-ben miniszteri tisztet vállalt Mario Monti olasz kormányában. A római egyetem történészprofesszora ugyanis alapítója az 1968-ban alakult római Szent Egyed közösségnek, melynek ma már hetvenhárom országban, így hazánkban is vannak tagjai. Példaképük Assisi Szent Ferenc. Elkötelezett keresztények, akik szenvedő embereken segítenek, együtt imádkoznak, és világszerte síkra szállnak a békéért. Ott segítenek, ahol szükségét látják.

Vértesaljai László jezsuita szerzetes a böjtről

Önsanyargatás? Fogyókúra? Méregtelenítés? Testi és lelki megtisztulás? Mostanra a böjt egészen új, kimondottan „világi” jelentéseket (is) kapott, de tudjuk-e, hogy valójában miről szól ez az egész? Vértesaljai László jezsuita szerzetes néhány éve éhségsztrájkot folytatott, hogy kifejezze szolidaritását a peremre szorultakkal, a kilátástalan helyzetben lévőkkel. Így különös módon tapasztalta meg, mit is jelent böjtölni…

– Éhségsztrájknak mondták, de valójában böjt volt ez, s rendtársammal, Hofher Józseffel együtt az egészségügy megmentése érdekében, pontosabban a kórházak tervezett privatizációja ellenében kezdeményeztük. Harmincegy napig böjtöltem, ami nekem nagyon jót tett: tényleg megtisztultam testileg, lelkileg. Nem ettem egyáltalán semmit, csak cukormentes gyümölcsteát ittam, négy-öt litert naponta. Ez volt tehát az egyetlen táplálék, amit bevittem a szervezetembe. („Tevetípus” vagyok, sokáig kibírom.) „Szamártestvér” a testünk, kényeztetni ugyan nem szabad, ellenben szeretnünk kell, törődni vele, s így rátalálhatunk egyfajta összhangra. A böjt lényege, hogy Isten előtt végzem, vissza akarom vinni hozzá a testemet, abba a paradicsomi, tiszta állapotba. Így kezdte Ábrahám, s ment ez tovább Keresztelő Jánoson át egészen Jézusig.

Katolikus szempontok az általános és középiskolás tananyagban Megjelentek az Értékorientált pedagógia című könyvsorozat legújabb kötetei, ezúttal az általános iskolák felső tagozata és a középiskolák számára, a történelemoktatáshoz kapcsolódóan. A könyveket március 17-én, Budapesten mutatták be a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola és a Szent István Társulat Értékorientált nevelés és oktatás című konferenciáján.

Azt mondják, régen megszűnt már a tihanyi visszhang. Az új épületek elnyelik a hangot. Ennek a megállapításnak is – mint minden kategorikus kijelentésnek – részigazsága vagyon. A tihanyi templom faláról ugyanis még mindig visszahallható a kiáltott szó, de közben született egy másik visszhang, az iméntinél erősebb és lényegesebb, a fizikai hanghullámoknál messzebb hangzó. Ezt a hangot az immár több mint két évtizede visszatért bencés szerzetesek keltik, jelenlétükkel, s leginkább azzal, akinek a szavát visszhangozzák.

Kellemes tavaszi estén ülök Korzenszky Richárd perjellel a szobájában. A házban élénk élet, most éppen háromnapos konferenciának ad helyet Tihany. Mi mégis csöndes eltűnődésben beszélgetünk, a kolostor már csak ilyen, lentről fölsóhajt a tavaszra melegedő víz, kitekintve örökpanoráma, amely a földtől, e teremtett szépségtől az Örök felé irányítja a lélek figyelmét.

Gyakorló szülőként állíthatom, hogy a magyar gyerekkönyvkiadás magas színvonalú. Még akkor is így van ez, ha időről időre akad olyan könyv, amely nagy vitákat vált ki. Legtöbbször a népszerűség kelt gyanút, ilyenkor szakértők és laikusok egyaránt azt keresik, vajon mi lehet a siker oka. A kritikus szem egyszerre vizsgálja a szöveget és az illusztrációt, hiszen egy gyerekkönyvnél ez utóbbi is nagyon fontos. A könyv témájáról ugyanakkor nem szoktak vitatkozni. Miért is tennék, hiszen amit kiadnak, az bizonyosan csak olyasmi lehet, ami az adott korosztálynak megfelel. Bernard Chambaz Nem én vagyok bin Laden! című könyvét olvasva viszont ebben már nem vagyok olyan biztos.