Józan feldobottság

 

„A böjt nem méregtelenítés, hanem a szervezet tehermentesítése, az emésztőrendszer kímélése, a salakanyagok gyorsabb kiürülésének elősegítése” – olvasom egy internetes oldalon, s megtudom, hogy a legjobb a háromnapos léböjt vagy a nyers étrend. Úgy tűnik, hogy a böjt a ma „trendi” egészséges életmód része lett. De baj ez?

 

– Nem, egyáltalán nem baj! Én ezt az egészet jónak tartom, nem szólom meg. Csak ha rajtam múlna, többet vinnék bele a lélekből. Igenis van a böjtnek egészségügyi vonatkozása, hisz ez nem kis „beavatkozás” az ember szervezetébe. Amikor böjtölni „tanultam”, felhívták a figyelmemet, mire kell ügyelni. Józanság kell a böjthöz. Látjuk, hogy napjaink táplálkozáskultúrájában milyen szélsőségek mutatkoznak: bulimia, anorexia. Ha a testünkkel való foglalkozásból kivesszük a lelket, az előbb-utóbb vissza fog ütni valahogy. Együtt kell törődni a kettővel, a testtel és a lélekkel. Általában azért kezdünk böjtbe, mert valami nem megy jól: bennünk, kívülünk. Általa harmónia születhet meg. Van tehát a böjtnek egészségügyi és lélekgondozási szerepe, s – különösen a hívőnek – még egy: az, hogy a kereszténység „csúcseseményének”, a húsvétnak a befogadására testben és lélekben is felkészít bennünket.

 

Ugyancsak egy online magazinban láttam, hogy létezik például szexböjt, tévéböjt, társasági böjt és alkoholböjt is, a lényeg, hogy valami olyat vonjunk meg magunktól, ami egyébként örömet okozna. Tényleg az örökös „Nem, nem, nem!”-ről szól a dolog?

 

– Jézus kiment a pusztába: nem evett, nem ivott, de nem azért, hogy ne egyen, ne igyon, hanem azért, hogy felkészüljön a küldetésére. A böjt sohasem öncélú. Ma nagy keletje van a „karcsúsító kúráknak”, a fogyókúrás könyvek pedig bestsellerek. Biznisz lett az egész: azzal, hogy én nem eszem, másnak több a falatja. Őrület, nem? De lélekkel is csinálhatom, Jézus kedvéért, hogy lecsitítsam a „szamártestvért”, mert néha olyan követelőző tud lenni. Most nem csak a szexualitásra gondolok. Annyi mindent lát-hall az ember, s mindig up-to-date-nek, naprakésznek kell lenni. De kérdezem, muszáj nekem valóban mindenről tudnom? Én nem nézek tévét, mert nincs időm rá, rádiót pedig csak borotválkozás és fogmosás közben hallgatok, vagy ha kocsiban utazom. Ellenben napjaim kilencven százaléka négyszemközti beszélgetésekből áll: egy 3D-s ember egy másik 3D-s emberrel társalog.


 

Akkor tehát hogyan gondolkodjunk az említett böjtökről?

 

– Az olyan böjtök, mint az említett szexböjt, tévéböjt, társasági böjt és alkoholböjt, nem rosszak, de igazán csak akkor jók, ha valami pozitív értékből születnek, és afelé tartanak. Ha ugyanis valamit megvonok magamtól, az visszahat rám. Férfi és nő hűségkapcsolatában ez azt jelenti: én miattad és érted mondok le valamiről, hogy nekünk, kettőnknek jobb legyen. Testi kapcsolatunk is Isten ajándéka a házasságban, ám az Ő kedvéért lemondhatunk róla, de az nem jó, ha csak sóhajtozunk és szenvedünk, hanem most másképp élünk egymással, nagyobb szerető figyelemmel, több lelkiséggel. Ha pedig a böjt után visszatérünk a szokott formához, ennek a visszatérésnek is meglesz a kultúrája, menete. Amikor befejeztem a harmincegy napos böjtömet, egy hét telt el, mire ismét átálltam, és már rendesen tudtam enni.

 

Azt hiszem, ha az ember elkezd böjtölni, új impulzust ad az életének, nem olyat, amit a világ „erővel” kényszerít rá. Lassan minden sarkon van valami „szuperszonikus” ízű ilyen-olyan burger, valami „fantasztikus” energiaital. Ez provokáció, csak már megszoktuk, mert ebben élünk. De nem kell ezzel élni, ezektől véleményem szerint egész évben tartózkodni kell. Ezzel szemben többet fel tudunk venni személyes emberi kapcsolatainkban, például ha csak öt perccel tovább hallgatjuk a társunkat… Időprésben szenvedünk, nekem is ez a legnagyobb keresztem: hogyan tudom elég ügyesen elosztani magam az emberek között? A lényeg itt is ugyanaz: törekedni a józan egyensúlyra.

 

Vannak, akik a maguk módján böjtölnek, mert azt gondolják, hogy ha lemondanak például a csokiról, az nekik jobb, mintha az egyház előírásait követnék. Melyik böjt az „igazi”?

 

– Az egyház kissé szemérmes lett, alig szólal már meg ebben a témában. Például az ortodoxok és a görög katolikusok kellően komolyan veszik ezt a kérdést. A nagyböjt kollektív, ahogyan az advent is: együtt várakozik, és együtt böjtöl az egész egyház. Így már más. Együtt mindig könnyebb, mint külön-külön. Mi, keresztények, akik az Úr imádságát mondjuk, egyféle „miatyánknépség” vagyunk, többes számban! Nem is én böjtölök, hanem mi böjtölünk. Ez a „mi” lényegadó mozzanat: én, az individuum belépek a kollektívumba. Az is megerősít, hogy tudom, évszázadok óta böjtölnek az emberek. Ebben a tradícióban feloldódhatok, megtalálhatom a helyemet, nem kell teljesítményre törekednem. Életminőségünk javulása, istenkapcsolatunk épülése lehet a böjt gyümölcse. Mert bizony vannak olyan nehézségek, amelyek „csak” böjttel és imával oldódhatnak meg.

 

Mi, jezsuiták az idei nagyböjtben templomainkban minden csütörtökön egy órát töltünk el közös imádságban Jézussal – a hazánkért. Minthogy a mostani böjti időszak egybeesik a választással, erre is készülhetünk imádsággal, nemcsak okoskodva a döntésünkön, hanem önmagunkat testileg és lelkileg is olyan kondícióba helyezve, amelyből aztán jó döntés fakadhat.

 

De vissza oda, hogy „igazi” böjt. Gondolom, az sem jó, ha valaki megtartja a szabályokat, de nem gondolja őket komolyan.

 

– Én nem tudok helyetted nem enni, de az én fegyelmezett, jóízű böjtöm hathat rád. Azt mondja Jézus, hogy ha böjtölsz, tedd azt rejtekhelyed mélyén, ne is beszélj róla, de mégis érezzék, hogy a lelkednek jó az illata, mert az belülről fakad. Ha az ember jól böjtöl, jobban esik az élet. Én nagyon szeretem a nagyböjtöt, mert tudom, hogy valami jóban van részem. Nem úgy indultam neki, hogy letudjam. Remélem, valami olyat élhetek meg, ami nekem jó, s így majd másoknak, a körülöttem élőknek is jobb lesz.

 

Csak magunkért böjtölhetünk, vagy másért is?

 

– Persze, sőt! Böjtöljünk másokért, ajánljuk fel a böjtöt szeretettel és alázattal. Jézus azt is mondja, hogy szeressük ellenségeinket, tegyünk jót velük, imádkozzunk értük. Böjtünket értük is felajánlhatjuk. Lényegében minden szentmise ilyen felajánlás: emeljük fel a szívünket, sursum corda! Mivel a böjt révén könnyebb leszek, könnyebben felemelhetem, felajánlhatom magam. Jó, viccelek, de a lelkem tényleg könnyebbé válik. Bárkiért meg lehet ezt tenni. Amikor elkezdek befelé menni a böjtben, a lelkem felé, elkezdek kinyílni is, s így más is hozzáférhet majd a lelkemhez. Azt kell a leginkább támogatni, aki a legjobban rászorul erre, akár a választási időszakban is. Persze élő, eleven hit nélkül ez jószerivel lehetetlen! A héttérben pedig ott áll az egyház által ismételt jézusi felhívás: térjetek meg! Én magam is, szőröstül- bőröstül, lelkem minden bolyhával szeretném ezt.

 

Beszélt arról, hogy könnyebb a böjt, ha az ember nem egyedül csinálja. De mi van azzal, aki nem tagja semmilyen közösségnek, s tegyük fel, még vagy már nincs családja. Képzelje el a nagy egyházi családot?

 

– Ha hívő ember, akkor tartsa észben, hogy Isten a szobája rejtekében is látja és hallja őt. Ez a legfontosabb. Ilyenkor átjár minket a Lélek és a kegyelem, a hit pedig „csupán” annyi, hogy mindezt megköszönjük. Böjtben a Krisztus által megváltott, illetve a Lélek által átjárt, átitatott embertermészetemet egyszerűen komolyan veszem. Olyan szépen szól a himnusz: vegyétek a Lélek „józan mámorát”! Nem energiaital dob fel, de nem is egy slukk füves cigi, sem pedig valami dizájnos szer, az élet magától képes minket felüdíteni. A böjt felemel, ám amit okoz, az „józan feldobottság”, így ha abbahagyjuk, nem jön semmiféle elvonási tünet, de még másnaposság sincs. Épít és épülök – a másik felé, Isten előtt, önmagamban.

 

Nagyböjt idején testileg és lelkileg is felfrissülhetünk, de aztán kezdődik minden elölről, és hamarosan már megint itt a nagyböjt. Nem lehetne valahogy egyszer s mindenkorra letudni ezt a megújulás dolgot?

 

– Ha valaki jól böjtöl, mert mélyen átérzi a böjt lényegét, valójában elkezdi a világot önmagában megszelídíteni, s így ennek hosszan tartó hatása is lehet. Böjt végén persze elfogyasztjuk a húsvéti sonkát jó étvággyal, ám nem esszük degeszre magunkat. Bár nincs mindig böjt, a péntekek akkor is ott vannak. Az év alapidőszakában is megpróbálhatjuk megtartani a böjtből azt a minimumot, ami minket testben és lélekben kondicionál, megtart. Jó lenne, ha az egész egyházi évnek lenne egy csendes, alig látszódó, de stabil böjti mozzanata: a fegyelmezettség.

Fotó: Kissimon István

 

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .