Közelkép

A hét végén, a közszolgálati televízió egyik hírműsorában, különös mondat hangzott el: „Azért a válság vesztesei között nemcsak a brókereket kell sajnálni, a hajléktalanokra is gondoljunk.”

Érdekesek a téli ünnepek. Először Szent Miklós, majd karácsony, végül újév. Rengeteg készülődés, rengeteg találkozás ismerőseinkkel, rokonainkkal, talán olyanokkal is, akiket csak ilyenkor látunk.

A mumbai terrortámadás helyszíneire is ellátogatnak – Madassery Sebastian hazánkban szolgáló verbita szerzetes, a Pápai Missziós Művek (PMM) magyarországi vezetője január 5-én missziós zarándokútra indult kilenc magyar paptársával Indiába.

Hazafelé mindig a közelben lévő Egyetemi Könyvtár előtti buszmegállóból indulok. Két-három éve egy hajléktalan „lakik” a könyvtár falánál. Koldulás helyett legtöbbször golyóstollal rajzolt Krisztus-fejet próbál eladni – ellenértékként cigarettát vagy némi pénzt kér.

Hétszáz éve kezdődött a pápák avignoni fogsága – Város a városban. Inkább csodálatot kelt, semmint áhítatot. Kívül a masszív, füstszürke gótikus falak, mokány bástyák, roppant ívek, kőcsipkés tornyocskák és ablakok sora, bent pedig az elképesztő méretű, több emelet magas, rideg fogadótermek, pompás freskókkal vagy gobelinekkel díszített helyiségek, lakosztályok megfejthetetlen labirintusa kelt ámulatot.

Az Új Ember körkérdése (2.) – Várakozó létforma az emberi élet – minden beteljesült várakozásunk egy újabb várakozás kezdőpontja is egyben.

Amiről az éjféli harangok énekeltek – Az utcákon mélységes a csend. A téli álmát alvó természet feszülten várakozik. Meleg kabátokba burkolózva tartunk a templom felé. A mellékutcákból itt is, ott is halk léptek hallatszanak. Jönnek az éjféli misére. Gondolatainkban visszafordul a történelem kereke kétezer esztendőt. Egy boldogságos kismama ezekben a percekben ér a barlangistállóhoz.

Nem tudom, ki hogy van ezzel, én nagyon szeretek lexikonokban lapozgatni. Keresem az ismerőseimről készült címszavakat, időnként leparkolok egy érdekes névnél, intézménynél.