Hajléktalan a könyvtár előtt

Néha részegre issza magát. Ilyenkor kiabál, majd csendesen, bambán néz maga elé. A férfi egy éve cigarettát kért tőlem. Azóta mindig már messziről köszöntött, néha beszélgettünk is. Vagyis én hallgattam őt, de ő nem kérdezett tőlem semmit, csak mesélt. Arról, hogy egykor dolgozott, családja volt, mára a legnagyobb élménye, ha le tud fürdeni néha. Legfőbb tervei közt pedig az szerepel, hogy egyék valamit, hogy gyűjtse a pénzt egy nagy üveg borra. Ha józan – s az ember nem a külseje alapján ítélne -, nem mondja meg róla, ki is ez a férfi, aki beszél hozzá.

Egy-két hónapja „emberem” eltűnt a buszmegállóból. Csak hosszú idő után tűnt fel, hogy nem ül megszokott helyén, nem sétálgat kezében Krisztus képmásával. Aztán karácsony előtt ismét megjelent. Kiderült, hogy kórházban volt, mert annyira legyengült a szervezete. Hosszan beszélgettünk. Mesélt terveiről, amelyek nem tűntek nagyra törőknek. Mesélt arról, hogy újabb krisztusokat rajzol, hiszen koldulni nem szeret, hogy van egy ismerőse, aki megígérte neki, házuk pincéjében, egy zuhanyozóban időnként lefürödhet. Mesélt arról, hogy egy hölgy rendszeresen visz neki ételt, s hogy reméli, nem jut egyik társa sorsára, aki az elmúlt hetekben az utcán halt meg. Szólt arról is, hogy a karácsonyt egy hajléktalanszállón akarja tölteni.

Elmúlt a karácsony, bevallom, eszembe sem jutott a hajléktalan, de szilveszter előtt ismét az utcán találkoztam vele. Megloptak – kezdte szokásos „beszélgetésünket”. Karácsony estéjén, útban a szálló felé megloptak – panaszolta. Semmim nem maradt, még a tollamat is ellopták – sóhajtozott, majd hozzátette: kicsit kapatos voltam… Táskát, papírt, fésűt, trikókat, meleg pulóvert kell újból szereznem – panaszkodott. A kevéske pénze is odalett…

Eltelt a szilveszter, itt van az új esztendő. Ismét a buszmegállóban álltam, a férfi sehol. A mulatozás nyomai az aszfalton. Nem valószínű, hogy tőle származnának, hiszen a Belváros egyenletesen van beterítve piszokkal, a nagy evések-ivások kétes emlékével. Remélem, a hajléktalanszállóra ment ebben a farkasordító hidegben, s nem társa sorsára jutott. Már várom, hogy golyóstollas rajzával, szakállasan megjelenjék a megállóban.