Erdő Péter bíboros a közel-keleti szinódusról
Rómában október 24-én zárul a közel-keleti rendkívüli püspöki szinódus. Az üléseken a maronita, a melkita, a szír, a kopt, az örmény és a káld autonóm keleti katolikus részegyházak püspökei vesznek részt, akik a római katolikus egyházzal teljes egységben állnak. Ma a Közel-Kelet katolikusainak abszolút többsége latin szertartású. A rendkívüli szinódus célja kettős: erősíteni és biztosítani kívánja a Közel-Keleten élő keresztények egységét, és szeretné elérni, hogy a keresztények megmaradjanak a szülőföldjükön. A közel-keleti püspökök tanácskozásán részt vesz Erdő Péter bíboros. Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke lapzártánkkor, a tanácskozás nyolcadik napján nyilatkozott az Új Embernek a szinódus központi témájáról, amelyek a közösség és a tanúságtétel.
– Két nagyon súlyos fogalomról van szó. Az egyik a közösség, amely az egyház egységével is összefügg. Tudjuk, hogy a közel-keleti keresztények számos különböző egyházhoz, közösséghez tartoznak, amelyek etnikai jellegűek. Történelmileg etnikai sokféleség jellemzi a régiót, még a katolikus egyházon belül is, tehát nem csupán a Kalkedon előtti egyházak és az ortodox egyházak sokasága, hanem a különböző rítusú katolikus közösségek nagy száma is. Ez egyrészt gazdagságot jelent, másrészt sokszor olyan helyzetet jellemez, amire az atyák közül többen is azt mondták, hogy etnocentrizmus vagy etnikai szemlélet az egyházon belül. Ez nehezíti, hogy egy-egy országban az amúgy is többnyire kisebbségben lévő keresztények vagy katolikusok egymással összefogjanak. Néhány évvel ezelőtt a Szentszék bátorította, sőt ezekben az országokban az összes katolikus püspöknek előírta, hogy közös tanácskozó szervezetet hozzanak létre.