Olvasóink közül néhányan emlékezhetnek – többször leírtam már -, hogy Budapesten a BAH-csomópontnál lakom, onnan járok busszal a belvárosba dolgozni. Azért emlékeztetek erre, mert a következő történet is e két pont között történt.
Kinek van pénze drága külföldi nyaralásra? A munkás hétköznapokat legtöbbünk életében hazai és mégis idegen környezetben családi pihenés szakítja meg. A turizmus világnapját ugyan szeptember 27-én tartják, idei mottója azonban
– A turizmus összeköti a kultúrákat – éppen a nyári utazások számára kínál programot.
A környezetvédelemről ma már a közélet legmagasabb szintjein is rendszeresen tárgyalnak, de hasonlóképpen van ez az egyházban is. Mind az előző, mind a mostani szentatya rendszeresen foglalkozik megnyilatkozásaiban a teremtett világ iránti felelősséggel. XVI. Benedek pápa 2010. évi béke világnapi üzenetét teljes egészében ennek a kérdésnek szentelte. Ebből idézünk most egy jelentős szakaszt, mely az energia mindennapjainkat átszövő kérdését tárgyalja. De nemcsak a konkrét téma fontos az alábbi sorokban, hanem azt is jól megfigyelhetjük, milyen sokrétűen szemléli a szentatya, az egyház az ezzel kapcsolatos szerteágazó kérdéseket.
Mennyiszer látunk a vízmosta part mentén levegős gyökereket! Mennyire keresik ezek a tápláló talajt, mennyire görcsösen kapaszkodnak! Mintha éreznék, hogy életük és tartásuk a kapaszkodásuktól függ, mint ahogy a sátor tartása is a sátorcövektől és a sátorkötéltől.
Kilencvenhat esztendős korában elhunyt Bajnainé Szádeczky Klára, Hoffmann Rózsa államtitkár asszony édesanyja, akitől a politikusnő nemcsak életét, hanem pedagógusi küldetését is kapta. Klára nénénket Péter-Pál-napján hívta haza Teremtője. Ajándék számomra, hogy életének egy szakaszán gyóntatója lehettem.
Nagyon ritkán akad a kezembe olyan könyv, amelyben választ találhatok ki nem mondott kérdéseimre és kínzó kételyeimre. Mert hát honnan tudná egy idegen, mi az, ami foglalkoztat, mi az, amit sok-sok álmatlan éjszaka és áttöprengett hajnal után sem tudok megmagyarázni. Mike Mason, úgy látszik, tudja. Könyveit olvasva egyszerre megvilágosodik minden. Egyszerű és átlátható lesz az, ami addig kusza és szövevényes volt. Magától értetődővé válik mindaz, amiről már-már úgy véltem, kibogozhatatlan, örök érvényű rejtély marad.
Az Új Ember június 26-i számának harmadik kellemes meglepetéssel olvastam Zsille Gábor A másik Budapest című írását. Különösen azért, mert a Vármegye utca 7-es számú, éppen az én őseim házával szomszédos házról van szó benne, amelynek számomra máig titokzatos múltja régóta foglalkoztat.
Június végén több ezer ember gyűlt össze a XIII. Karcagi Birkafőző Fesztiválra. A versenyzők sátrai a városközpont körüli utcákban sorakoztak. A polgármesteri hivatal előtti színpadon egymást váltották a zenekarok, táncegyüttesek. A főzőversenyt hivatalosan tízkor nyitották meg, de ekkor már több száz bográcsban készült az étel.