Habár tizenkilencedik alkalommal rendezték meg idén a Sziget Fesztivált, első alkalommal sikerült kijutnom a rendezvényre két napra. Egymásnak ellentmondó érzések kavarogtak bennem. Jól érzem-e majd magam, vagy inkább haza szeretnék menni, nem tudtam eldönteni. Most már bátran állíthatom, hogy legközelebb is meglátogatom a fesztivált.
Érettségi után – bizony ez régen volt – egy hónapot a Balatonon töltöttem. A társasházban, ahol laktam, sok hasonló korú fiatalt ismertem, hiszen már az előző években is együtt nyaraltunk. Bicikliztünk, strandoltunk, este pedig a kertben valamelyikünk papája, mamája bográcsban főzött gulyáslevest vagy paprikás krumplit. Ha mi, fiúk magunkban voltunk, vélt vagy valós kalandjainkról meséltünk, s biztattuk egymást az udvarlásra.
A domboldalon emelkedő kényelmes, meghitt házból lelátni a falura, végig az egész völgyön. Felsőlövő – Őrvidék, másként Burgenland egészéhez hasonlóan – harmóniát közvetítő település és táj. Ehhez nyilván hozzájárul az ott élő emberek életszemlélete és hangulata. Somogyi László nyugalmazott gimnáziumi tanárral beszélgetünk. Alkalmi történelemóra: szavai nyomán kibontakozik az egyéni sorsban sűrűsödő múlt, amely egy közösség tapasztalatát hordozza. Ha nem lenne túlságosan lírai, azt is mondhatnám, Kárpát-medencei életkeringő.
Manapság időszerű viták témája a kormány szegénységellenes politikája. A baj csak az, hogy a különféle lapokban szegényellenes politikáról írnak, ami természetesen nagy baj, hiszen a kormány a szegénység ellen harcol, nem pedig a szegény emberek ellen. Micsoda különbség!
Szerény, mélyen vallásos polihisztor volt, korabeli vélemények szerint „aki környezetében élt, jobb lett és boldogabb”.
Mathia Károly 1902. január 13-án született Nagykanizsán, és az ottani piarista gimnáziumban érettségizett. Magyar–történelem–latin szakon végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, egyidejűleg a Zeneakadémián zeneszerzői oklevelet szerzett. 1926-ban Londonban angol, 1939-ben Perugiában olasz nyelvi egyetemi képzésben részesült.
Somorjai Ádám bencés történész két írása jelent meg a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 2010/3–4. számában (megtalálható a www.heh.hu honlapon). Mindszenty-levelek a bostoni Kennedy-könyvtárban című írása betekintést nyújt a kutató műhelymunkájába.
A francia főváros kisebbnek számító, mégis látványos tere a tizedik kerületben, a Szajna jobb partján, a Boulevard de Magenta és a Gare du Nord közelében található. Élénk színű kék táblákon áll a neve: Place Franz Liszt. A helybéliek – reggelente a buszmegállónál ácsorogva vagy friss croissant-ra várva – nyilván nem sejtik, hogy e köztéren egy távoli ország, jelesül hazánk emlékeinek kisebb „tárlata” veszi körül őket.
A történelemnél jobban semmi sem tud ragaszkodni titkaihoz, melyeket nagy számban romok, várak maradványai rejtegetnek. Ilyenkor mondja a régész: föl kellene tárni minden „zugot”, ahol gyanúsak a földrétegek. Felhőmagaslatokból, repülőgépről figyelik már jó ideje a cirkalmas alantit, következtetnek, összefüggéseket keresnek, s bizony nemegyszer legendák fátyolos hátterében keresnek csupán egyetlen nevet, adatot.